DEMOKRÁCIA VAGY HIERARCHIA?

Mint az előzőekben szétválasztottuk az önző, és az önzetlen szeretetet, a Káin-Ábeli, és a Hunor-
Magori gondolkodásmódot, és a hozzá kapcsolódó kétféle igazságot, nézzük meg, hogy milyen
társadalmi berendezkedés tartozik e kettősséghez? Az egyiket demokráciának hívják, a másikat
hierarchiának. Ismerjük meg részleteiben mindkettőt.
Demokrácia van ma gyakorlatban, kezdjük ezzel. Demosz a népet jelenti görögül, kratatia pedig a
hatalmat, tehát a néphatalmat jelenti magyarul. Mindenütt azt tanítják, hogy ez a legjobb a világon,
és ehhez mindenáron ragaszkodnunk kell, hiszen a nép kezében van a teljhatalom, és minden úgy
történik, ahogyan mi akarjuk. Mindenki büszkén kihúzza magát, de jó nekem, én vagyok a nép,
enyém a teljhatalom (népszuverenitás), a többség dönt, és amit a többség akar, az biztosan a legjobb.
Ez elméletileg nagyon jó, de nézzük meg a gyakorlatot.
A nép a hatalmát négyévente egyszer, egy napig tudja gyakorolni (akkor is csak látszólag), amikor
parlamenti választások vannak, ahol a választó eldönti, hogy a saját hatalmát kire ruházza át, kit bíz
meg azzal, hogy az ő akaratát képviselje a törvényhozásban. Attól a pillanattól kezdve a következő
választásokig már nincs többé semmilyen hatalma.
Hogy miért csak látszólag? Mert a képviselő jelölteket nem ő választja ki (a választó), hanem a
politikai pártok állítják elé a saját jelöltjeiket, tehát csak azok közül választhatok, akiket mások
választottak ki nekünk. Mindegyik párt (látszólag) egymás legnagyobb ellenségei, válogatott módon
szidják, és gyalázzák egymást, mindenki a másik rossz tulajdonságaiból, és hibáiból kovácsol fegyvert
magának, minden áron, és minden eszközt kihasználva akar hatalomhoz jutni. Mindent ígér, de előre
elmondja, hogy nem fogja tudni beváltani az ígéreteit. Ezt nevezik negatív kampánynak, ahol
mindenki kidomborítja a saját érdemeit, és mindenki mást a legnagyobb tolvajnak, és a legsötétebb
nemzeti ellenségnek kiált ki.
A kedves választó elmegy valamelyik párt kampányára és végighallgatja, akkor biztos lesz abban,
hogy a legjobbat választotta, és mindenki más rossz. Az a baj, hogy aki a másik kampányt hallgatta
meg, az is ugyanazt gondolja, és a legnagyobb baj pedig az, hogy mindenkinek igaza van. Mindegyik
rossz!
Amikor a képviselő bejut a parlamentbe (sokan listákon jutnak be, tehát senki nem szavazta meg),
hirtelen minden kötelezettsége megszakad a választóval, és attól kezdve csak a politikai pártja
érdekeit, és előírásait veheti figyelembe. Pártfegyelem! (Lásd, Ángyán professzor, és a földtörvény
megszavazása!) Új törvények megszavazásakor kiabálás támad a teremben, hogy igen, nem, vagy
tartózkodunk! A képviselőnek azt a gombot kell megnyomnia, amit a háta mögött bekiabálnak! Tehát
a demokráciában kinek a kezében összpontosul a hatalom gyakorlása? Annak, aki bekiabál, akinek
sem a nevét, sem az arcát nem láthatod. Ezt már diktatúrának hívják! Hol van itt a választó akarata?
Ha egy párt, vagy párt csoportosulás eléri a kétharmadát a parlamenti létszámnak, akkor önállóan
törvényjavaslatot nyújt be, megszavazza, és törvényerőre emeli. Ezt már totális diktatúrának
nevezem. Rajtuk kívül a többieknek felesleges bemennie a parlamentbe, semmit nem tehetnek
hozzá, semmit nem vehetnek el belőle, meg sem hallgatják a véleményüket!

Nem az erős hatalommal van a baj, hanem azzal, hogy milyen erők, és érdekek vannak a háttérben,
és a hatalomgyakorló tartozik-e felelősséggel a döntéseiért? Ez a törvényhozás, és a
hatalomgyakorlás legfontosabb kérdése!
A választó, ha csalódik a képviselőjében, nem adhat neki tanácsot, nem hívhatja vissza, nem vonhatja
felelősségre, mert a képviselőt védi a mentelmi jog, és a szabad mandátum. Egyetlen lehetősége van,
a legközelebbi választáskor másra fog szavazni. Bárkire szavazhat, de annak sem adhat a választás
után tanácsot, nem hívhatja vissza, és sosem vonhatja felelősségre a tetteiért.
A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő választás után jogilag elszakad a választójától, és
„szabad kezet” kap a döntéseiben. Jogilag így van leírva:
„A választó, és a képviselője között a jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát
nem utasítható, és egyetlen kérdésben sem köteles a választói véleményét kikérni. A képviselő a
parlamentben szabadon, meggyőződése, és lelkiismerete alapján adja le a szavazatát.
Tevékenységéért és a szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják,
azaz a mandátuma a teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető. A képviselő, és a
választók kapcsolata politikai természetű, azaz felelősség csak a választások során jelenhet meg
abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg
a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal. (…) Az Alkotmányban rögzített szabad
mandátum elvéből következik, hogy a megbízatásának ideje alatt sem az egyes képviselővel, sem a
képviselők testületével, a parlamenttel szemben nem érvényesíthető a választók előtti felelősség. A
Magyar Köztársaságban az országgyűlési képviselők politikai felelősségre vonása négyévente, az
országgyűlési választások során valósul meg.”
Idézet az Alkotmánybíróság 2/1993. (I.22.) sz határozata (ABH 1993., 33 és köv. old.).
Tehát nemcsak a képviselő, a képviselők testülete, hanem a parlament sem vonható felelősségre!
Hogy a képviselője „szabadon, meggyőződése és lelkiismerete” alapján hozza meg a döntéseit,
mindenki járjon utána.
A parlamenti képviselőválasztáson kívül még egy hatalomgyakorlási jog van a választó kezében, ezt
úgy hívják, hogy népszavazás. Ám ennek a kereteit is szabályozták a rendszerváltáskor valakik,
miszerint nem lehet népszavazást kiírni: az államformáról, az alkotmányról, a költségvetésről, az
államadósságról, a választási törvényekről, és az államközi szerződésekről!
Tehát mindenről, ami az ország életét, jelenét, és jövőjét befolyásolná, mi nem dönthetünk, és
mindent el kell fogadni olyannak, amiképpen az éppen aktuális (és mindig változó) törvények
rendelkeznek! A törvényeket pedig az éppen aktuális parlament hozza az írott (chartális) alkotmány
szerint. Nem tudom, valaha fog-e valaha olyan törvényt hozni, ami alapján majd őket el lehet
számoltatni?
Rendszerváltáskor szűnt meg a jogfolytonosságot ideiglenesen megszakító ok, (a megszálló szovjet
hadsereg elhagyta az országot), és akkor lett volna kötelező a Szent Korona alkotmányát
helyreállítani, ám sem akkor, sem az óta ezt senki nem tette meg, és nem is beszél róla. Ezért írtam
feljebb, hogy a rendszerváltás óta hatalmon levő összes párt rossz, és hazaáruló! Mindenkinek,

akinek lehetősége volt rá, és mégsem tett semmit a Szent Korona szuverenitásának (teljhatalmának)
a helyreállításáért, felelnie kell egyszer a tetteiért!
A demokráciában a pártok pénzpórázra vannak fűzve, és mindegyik póráz végét ugyanaz a „gazdi”
fogja. A PÉNZ az eszköz, amellyel végrehajtatják a céljaikat, és az érdekeiket, és a pénzt a gazdi
gyártja, és adja. Ahhoz, hogy valaki bejusson a parlamentbe, rengeteg pénz kell. Az győz, kinek több
pénze van, és a pénzt a gazditól lehet kapni. De a pénznek ára van! Aki a pénzt adja, az irányít, az
mondja meg, hogy ki juthat be a parlamentbe, hogy mit lehet, és mit nem. Ennek a gazdinak a
kezében vannak a politikai pártok, az internet, a bankok, a pénzügy, az oktatás, egészségügy, és főleg
az országos médiák. Minden olyan eszközt ők irányítanak, amelyekkel az emberi elmét befolyásolni
lehet. Kétpólusúvá teszi a parlamentet, a nagyobbik, és a kisebbik rossz között választhatunk, ezért
nincs felelősségre vonás soha a kettő között, mert ha valamelyik nem fogadna szót a gazdinak, akkor
csere!
Ha a pénzpórázt képileg akarjuk el „kép”-zelni, akkor látnunk kell egy gazdit, egy pórázt, és egy
kiskutyát. A gazdi el akarja vezetni a kiskutyát A – pontból, B – pontba. A gazdi lassan ballag, a
kiskutya vidáman szaladgál a póráz hosszában jobbra, balra, előre, még hátra is, de a póráz másik
vége végül mindenképpen elvezeti őt a b – pontba. A politikai pártok között csak a póráz hosszában
van különbség. Az egyik többet megtehet, (ő a nemzeti) a másik kevesebbet (ő a hazafi). Mindegyik
természetesen tesz olyan jó dolgokat is, amire hivatkozni lehet, de büntetlenül lophat, amit akar,
mert tudja, hogy a másik nem fogja felelősségre vonni, hiszen kutya kutyát nem bántja, és a
háttérben a gazdi is ugyanaz.
A kedves választó az ő tele-VÍZIÓ-jukból kapja a mindennapi információit, csak a két oldalról tud, és
így beletörődik a kisebbik rosszba, már reménye sincs arra, hogy mindez másképp legyen, mert hát
kire? Más nincs. Tökéletesen működik az ősi Római elv, „divit et impera” (oszd meg, és uralkodj)!
Amíg szembe lehet állítani egymással a küzdő feleket, és a támogatóikat, és nincs közös értékrend,
(ami mentén össze lehetne fogni) addig mindig a nevető harmadik fog győzni, a „gazdi”! A gazdi soha
nem fog a politikába, és a médiába beengedni olyat, aki másképp beszél, vagy cselekszik. Így a
választó csak a gazdi által adott információkat fogja tudni a mindennapokról, és a politikáról, így
befolyásolják a döntéseiben. Amiről az egó nem tud, nem hall, az nem létezik a számára!
Így tudnak szinte mindenkit az egójánál fogva vezetni. Nem csak az egyént, hanem a politikát is.
Nagyon sok hibája van ezeken kívül is a demokráciának, például az igazságszolgáltatás nem igazságot
szolgáltat, hanem jogokat. Mindenkinek jogai vannak, nem számít, hogy a kötelességeit teljesítette-e.
Sőt, egy népcsoportnak csak jogai vannak, egy másiknak meg főleg csak kötelességei. Ma annak, aki
sosem tanult, és dolgozott, ugyanolyan jogai vannak, mint pl. egy orvosnak, aki napi 24 órában
szolgálatban van. Ez az igazságos demokrácia?
Hozzá kell tennem, ha nem a magánérdek, hanem a közérdek vezetné az országot, akkor
mindenkinek lenne munkája, lehetőségei, és igazságos jövedelme.
Ezt a jelenlegi „demokráciát” a Káini, vagy zsarnoki rendszernek nevezhetjük.
A zsarnokság lényege, hogy minden hatalmat egyetlen (titkos, háttérben levő) kézben
összpontosítani, az emberek tudatát, és tudását irányítani, és függőségben (félelemben) tartani őket.
A létbizonytalanságban, és félelemben tartott ember mindent felad, csak arra koncentrál, hogy ezt a

kicsit valahogy kibírjam, túléljem. Csak a jelen számít, a jövőre nincs időm, pénzem, energiám. A
jövőt rábízza arra, aki szebbet ígér.
A zsarnokság másik fő jellemzője, hogy (látszólag) nincs fölöttük egy ellenőrző, számon kérő hatalom,
övék a teljhatalom, azt tesznek, amit akarnak, ők hozzák a saját törvényeiket, amikkel bebiztosítják a
saját jövőjüket. Természetesen minden hatalmat gyakorló személy csak egy Marionett figura, csak
akkor juthat hatalom közelébe, ha kiszolgálja a mögöttes (monetáris) pénzhatalmat, kiknek a céljuk,
hogy mindenütt az általuk irányított zsarnokság uralkodjon, de nem az ő nevük alatt. A hosszú távú
céljuk, hogy az egész világon az általuk irányított bábkormányokon keresztül úgy táncoljon mindenki,
ahogy ők fütyülnek. Ezt így nevezik: az új világrend! Ez, sajnos már nagyon közel van!
Ezért ilyen embertelen ez a világ, mert belekényszerítik az embereket az igazságtalan
versenyszellembe, ahol semmi nem számít csak a pénz. Használd ki a lehetőségeidet, használhatsz
bármilyen eszközt, lopjál nyugodtan, mert akkor neked sincs jogod számon kérni az ország vezetőit,
hogy ők miért lopnak. Kéz, kezet mos. A zsarnokság fontos eleme, hogy mindenki zsarolható legyen,
mert akkor nem emelheti fel a szavát az igazságtalanság ellen.
A demokráciában mindenki a gátlástalansága, és az egója alapján tud feljebb jutni a ranglétrán, és
mint mondtam, tudja, hogy semmiért nem fogják felelősségre vonni, amíg kiszolgálja a „gazdit”.
Semmi sem számít, csak a pénz, és a hatalom. Ez a Káin-Ábeli vonal, ahol jogod van bármit megtenni
másokkal, hogy te maradj életben. Az önző szeretet, a kettős mérce gyakorlása, ahol a
magánérdekekre hivatkozva felülírják a közérdekeket. A kilátástalannak tűnő harcba belefárad az
ember, közönyössé válik, és lassan, észrevétlenül elfogadja azt, ami van, hisz egyedül úgysem tehet
semmit. A közöny az, ami a háttérhatalom számára a legjobb, hiszen a közönyös embert semmi nem
érdekli, az önfenntartáson, és az önérdekeken kívül. Nincs hite, a közügyekért nem harcol, nem akar
többet tudni, nem érdekli semmi. Beletörődik mindenbe, elfogadja a mások által reá kényszerített
szabályokat. Ezért rendkívül fontos a háttérhatalom számára a tudat irányítása!
A közöny ellenszere a hit, és a bizalom! Bízni csak abban tudok, amiben hiszek! Sőt, ha már valamiben
nemcsak hiszek, hanem tudom, hogy létezik, akkor már semmi sem tart vissza, hogy megtegyek érte
mindent, amire képes vagyok!
Ez a siker kulcsa!
A demokráciának még egy súlyos hibája, hogy nem tiltakozhatsz a választás eredményével szemben,
hiszen „te akartad”! A többség ezt akarta, tehát ez a legjobb döntés. A nép kezében van a döntés
joga, és ha te másként gondolnád, akkor te vagy a hülye, húzd össze magad, és el kell fogadnod, amit
a többség akar! (Ez teszi közönyössé a másként gondolkodó embert.) Amíg a többség a tele – VÍZIÓ-
ból szerzi a tudását, és a tudatát, addig mindig az történik, amit a hírfolyamokat irányító „gazdi” akar.
A demokrácia a modern gyarmatosítás végrehajtó eszköze, melyet kiszolgál mindegyik gyarmat
vezetője, és rendszere, a gyarmat népe pedig tapsol hozzá, mert elhitették vele, hogy ez az ő akarata,
és ez a legjobb neki. Hitelekkel, és az adósságcsapdával olyan gazdasági helyzetbe hozni az egyént, és
az országot, amelyet soha nem bír visszafizetni, ezáltal örökös szolga marad. Így szivattyúzzák ki a
hasznot az országból, és ezért nem tud gazdaságilag sosem helyreállni. Pályázatokon keresztül
irányítani a gazdaságot, mert csak az kap pénzt, aki beáll a sorba, elfogadja, és nem bírálja a
rendszert.

Bocsánatot kérek a kedves olvasótól, azért, hogy ennyi szörnyűséget kendőzetlenül leírtam, és még
volna sok, de ha nem ismerjük fel az „ellenséget”, akkor most is legyőz minket ugyan úgy, mint mikor
a török elfoglalta a Budai várat. (Én barát vagyok, csak körül szeretnék nézni, majd lemészárolják a
kapuőrséget, és beengedik a többit.)
Attól tartok, ez a vár már most is el van foglalva, csak még nem vettük észre, mert nem török neve
van a várkapitánynak, és más mellett még a magyar zászló is ott leng rajta.
Természetesen nem írtam volna le mindezt, ha nem lenne a kezünkben a megoldás is, és mind ezt,
úgy azt is újra kell tanulnunk, mert az „ő” iskoláikban erről sosem tanítottak.
Ebből a helyzetből kell most kiemelkednünk a tudatváltás eszközeivel, a tudással, az akarattal, a
hűséggel, és főleg a hittel! Nem kell hozzá erőszak, fegyver, tüntetés, erőszak, hiszen a Káini rendszer
nem a saját eszközeitől fél, hanem a másként (Hunor – Magor) gondolkodóktól. Lássuk, mi a
különbség a kettő között!
Mi a hierarchia? A hiero szentet jelent, az archia pedig uralmat. Tehát a szó szerinti fordítás szent
uralmat jelent. Hierarchiának nevezik a katonai, vagy egyházi rangsort is, de mielőtt ez miatt
eldobnánk, ismerjük meg jobban, mi van e fogalom hátterében.
A szent uralom azt jelenti, hogy van mindenek felett egy teremtő erő, (a Jó Isten), aki biztos a
legjobbat akarja a teremtményeinek, és ezért megmutatja a helyes utat. Nem kötelező ezt követni,
hisz az ember szabad akaratot kapott, de a sok rossz megtapasztalása, amit a helytelen döntéseivel
megidéz, a végén majd vissza fogja vezetni a jó útra.
A demokrácia, és a hierarchia is egy hatalmi piramisként ábrázolható, ahol legfelül van a „főnök”,
alatta több lépcsőben a középvezetők, alattuk a nép, a tömeg. A meghatározó az, hogy ki van a
csúcson? Míg a demokráciában maga a sátán, ezért kapsz szabad kezet bármi rossz végrehajtására
büntetlenül, csak az számít, hogy neked jó legyen, és szolgáld ki a gazdit, – addig a hierarchiában a Jó
Isten, és a fontos, hogy mindenkinek jó legyen. Mindennek a hűség az alapja, és a hűtlenséget
szigorúan büntetik. Hűség a Szent Koronához, rajta keresztül Istenhez. A hűség tárgyán keresztül
létrejön a közös értékrend, amelyhez mindenki alkalmazkodni tud, és ez az ő érdekeit is szolgálja.
Ezért könnyű hűségesnek lenni a Szent Koronához!
Amíg a demokrácia a magánérdeket, és az egymásból való megélést sugallja, addig a hierarchia a
közérdekeket, és az egymásért való élést képviseli.
Ha a hierarchia csúcsáról letaszítod a Jó Istent (akár szándékosan, akár tudatlanságból), akkor
azonnal a sötétség veszi át a hatalmat, ezért ilyen a világ, amilyennek most látjuk. A sötétség soha
nem fog neked fényt adni, és visszavezetni a világosságba. Ő azt akarja, hogy törődj bele a sötétbe, a
megváltozhatatlanba.
Ha a hierarchia törvényeit keressük, akkor a Szent Korona alkotmányát találjuk meg.
A Szent Korona tan azoknak a törvények a halmaza, melyeket az őseink a monetáris háttérhatalom
elleni védekezése csiszolt tökéletesre, és a mai napig tökéletes válasz a Káini hatalom uralkodása
ellen.

Ezért akarnak kiirtani minket a Kárpát–medencéből, mert ők tudják, ha visszatérünk a történeti
alkotmányunkhoz, akkor az ő hatalmuknak vége! Ezért is robbantották ki az első világháborút, ezért
kaptuk Trianont, hogy eltöröljék a föld színéről az Apostoli Magyar Királyságot, és a törvényeit. Az
ország 1920.-ban a Szent Korona tan visszaállítása következtében újra felállt, visszaszereztük az
elrabolt területek nagy részét (vér nélkül), akkor belekényszerítettek a második világháborúba, újra
megkaptuk a Trianont (más néven), és akkor már a szovjet diktatúrát is, hogy esélyünk se legyen
helyreállítani újra a jogfolytonosságot. 1956.-ban ezért tiltották meg Francó tábornoknak, hogy
elindítsa Magyarországra a felmentő csapatokat, és adták meg a szabad kezet a szovjetnek, hogy
bármilyen eszközzel tiporják le a szabadságharcot, és folytassák a kommunista diktatúrát, hogy
nehogy még egyszer helyreállítsuk a Szent Korona jogfolytonosságát! Később a kommunizmus bukása
után megkaptuk a „nagy, és igazságos” demokráciát, de hogy hogyan, és milyen formában
történjenek a változások, azt még a kommunista időkben eldöntötték helyettünk valakik. Azért kellett
a kommunizmusnak kitartania annyi ideig, hogy közben törlődjön az emberek tudatából, hogy van
nekünk saját alkotmányunk, és államformánk.
Ennyi „sorscsapást” egyetlen nemzet nem élt volna túl, ennek ellenére még mindig itt vagyunk, és a
kezünkben van az Isteni értékrend, a szakrális hierarchia helyreállításának a lehetősége. Ez nem csak
egy lehetőség, ez az egyetlen, ami kötelező!
Ez a Magyarság küldetése, erről beszélt Nostradámus, Pió atya, erről szóló üzeneteket tolmácsolta
Natália nővér.
Ha a világ felismeri a demokrácia, és a hierarchia közti különbséget, akkor mindenki a Szent Korona
tagja szeretne lenni, és akkor az egész globalizmus kártyavárként fog összedőlni!
Jelenleg az Európát fenyegető nemzethalál rémétől (eltűnik a nyelv, a kultúra, a vallás, a
hagyományok, és minden, ami egy adott nemzetre jellemző,) ez az egyetlen menekülési útvonal, és
mivel a Szent Korona tan befogadó jellegű alkotmány, így bármelyik ország a tagja lehet, aki betartja
az alap törvényeit.
Ezért fél a másik oldal ennyire tőlünk, és a Szent Koronától!
A hierarchia alapja a hit, a hűség, és a közös értékrenden élő emberek önzetlen szeretetre épülő
közössége.
A hitünk visszaszerzése rendkívül fontos. Hangsúlyozom, a hitről beszélek, nem pedig a vallásokról.
A hit a Teremtő Atyai szeretetbe vetett bizalom!
Ha elfogadom, hogy teremtett vagyok, akkor nem teszem a teremtő helyébe önmagam, és tudom
gyakorolni az alázatot, és a megbocsátást a többi, hozzám hasonló gyarló ember felé. Ha az önzetlen
szeretet küldöm mások felé, akkor azt is kapom vissza. Nem számít, hogy ma nem ilyen a világ, hogy
közben csalódások fognak érni, mert a közös értékrenden alapuló közösségbe így fogok betalálni,
hiszen összefogni csak az azonos értékrenden élő emberek tudnak.
A hit minden ember számára ugyanazt jelenti (hiszek a Teremtő Jó Istenben!), függetlenül a
vallásától, mert a vallások már kasztokra osztanak, és a legtöbbje fölébe helyezi a sajátját a másik
fölé.

Szeretnék egy példát leírni a hit erejéről: A második világháború végén a Szent Koronát a koronaőrök
menekítették nyugat felé, hogy nehogy a szovjetek kezébe kerüljön. Ausztriában az országutakon
hosszú menekültoszlopok alakultak ki. A Szent Koronát 3 tonnás ponyvás kisteherautón szállították,
elöl ült Pajtás ezredes, a ponyva alatt hat koronaőr. Az amerikai vadászpilóták kedvelt játéka volt,
hogy oda-vissza végiggéppuskázták a menekültsort. Olyankor mindenki otthagyott mindent, és
próbált menedéket találni, árokban, akár még egy egérlyukban is. Rettenetes lehetett hallani az
egyre közeledő géppuskasorozatot. A koronaőrök le sem szálltak a teherautóról, mert tudták, amíg
ők védik a Szent Koronát, addig a Szent Korona védi őket, és semmi bajuk nem lehet. Egyetlen
lövedék nem érte a teherautót!
Ezt a hitet, és bizalmat kellene újra tanulnunk, és magunkévá tennünk! Ebben akkora erő, és
lehetőség van, amitől rettegnek ellenségeink!
Ma nagyon sokan beszélnek az összefogásról, mert az nélkül semmire sem lehet jutni, de arról szinte
senki sem beszél, hogy mi alapján fogjunk össze. Ha ma az ország legalább egyharmada tudná, hogy
mit jelent a Szent Korona tagjának lenni, megszületne az az összefogás, amely helyreállítaná a
jogfolytonosságot, és lehetővé tenné más országok csatlakozását ahhoz az alkotmányhoz, amely az
Isteni Rendet tudná biztosítani minden tagja számára!
Ez a magyarság küldetése!
A demokráciában egyetlen összefogó erő van, az érdek! Amíg a magánérdekek, és a pénz kergetése
vezetik az embereket, addig mindig, mindenkit szembe lehet állítani egymással, az oszd meg, és
uralkodj elve alapján a nevető harmadiknak. Az irigység, és a gyűlölet uralkodik, az emberek
létbizonytalanságban, és félelemben élnek. Bizalom nélkül nincs összefogás! A demokráciát irányító
erők kezében vannak azok a pszihológiai eszközök, a médiákon, és az oktatáson keresztül (elhallgatás,
a tudatmódosítás, a félelemkeltés, rettegés fenntartása, suttogó politika, gyalázkodás, kettős mérce,
emancipáció, sovinizmus, stb.), amelyekkel szét tudnak verni minden közösségi kezdeményezést.
Mindezt csak addig, amíg a magánérdek vezeti az emberiséget!
A hierarchiában a közérdek a fontos, hűség a Szent Koronához, rajta keresztül Istenhez, mely olyan
törvényeket hordoz, mely minden hű tagja érdekeit védi. Ahol a hatalmi ranglétrán nem a
gátlástalanságod, és az egód alapján juthatsz feljebb, a felfelé nyalok, lefelé taposok elve alapján,
hanem a tudásod, tapasztalatod, az elhivatottságod, és a beavatásod alapján. Ha hibázol, azért
felelősséggel tartozol, a hiba mértékével egyenes arányban. Ha kicsi a hibád, egyet visszalépsz a
ranglistán, és átadod a helyet a náladnál méltóbbnak, ha szándékosan szembefordulsz a
közérdekekkel, azt a vagyonod, és az életed bánja!
Tudom, hogy a ma emberének szinte elképzelhetetlen, hogy egy tiszta, erkölcsön, és morálon alapuló
rendszer működni tudjon, mert, ahogy mondani szokták, van az a pénz! Hát nincs!
Ha a Szent Korona hűsége vezeti a hatalomgyakorlókat, akkor egyszerűen nem fér bele az, hogy ott
valaki „másként gondolja”, mert ha egyvalaki is megindokolva bebizonyítja, hogy ez a törvény
szembefordul a közérdekkel, akkor az nem kerülhet hatályba. Ha valaki olyan törvényjavaslatot nyújt
be, amelyik szembehelyezkedik a Szent Korona meglevő törvényeivel, ezért felelősséggel tartozik.

A Nemzetgyűlés a törvénytelen (illegitim) időkben hozott törvények közül válogatja ki, ami a Szent
Korona tannal nem egyeztethető össze, a parlamenti felsőház, a koronatanács, és a király a frissen
születő törvényeket ellenőrzi, és ehhez a vármegyék alispánjainak is vétójoguk van.
Ezen a szűrőn nem juthat át olyan törvény, ami nem a közérdekeket szolgálná! Mindenki
felelősséggel tartozik a döntéseiért, és számon kérhető! Hűség a Szent Koronához, a hűtlenség és
hazaárulás büntetendő.
Hogyan lehetne helyreállítani, és működtetni a hierarchiát? Először is, és mindenkinek megtanítani a
Szent Korona alaptörvényeit, és aki a politikai, gazdasági, vagy bármilyen más felelős beosztást akar
gyakorolni, vizsgát kell ebből tennie, majd a Szent Korona előtt hűségesküt tennie, mellyel ha
szembefordul, akkor az esküje végén leírt szankciókat önként vállalja önmagára. Ezután az esküt tett
képviselőjelölteket megválasztani, és ők a parlamentben törvényesen helyreállítják a
jogfolytonosságot, és a Szent Korona alkotmánya vezetné tovább a közéletet.
A demokráciánál említettem a szabad mandátumot, (ahol a képviselő „szabadon, a saját akarata
szerint dönt”) most hasonlítsuk össze a kötött mandátummal. 1848.-ig a kötött mandátum volt
érvényben, amely úgy működött, hogy a vármegye vezetősége választotta meg az országgyűlési
képviselőt, akinek a parlamentben mindenben az őt küldő választók érdekeit kellett szolgálnia.
Önállóan nem hozhatott döntést, mindenben ki kellett kérnie a választói (a vármegye) akaratát.
A szabad mandátumnál a választókkal történő kapcsolat a választás után megszűnik, viszont a kötött
mandátumnál a választók akaratát (képét) kell „kép”-viselnie a „kép”-viselőnek, aki így már nem
képviselő, hanem küldött, vagy követ. Ha a követ másképp járna el, akkor visszahívható, és
felelősséggel tartozik a választóinak.
Így tudná a hűség visszavezetni az országot a helyes útra, és tudnánk példát mutatni másoknak is! Ha
az önzetlen szereteten alapuló alkotmány vezetné az országot, nagyon rövid időn belül hatalmas
gazdasági, és erkölcsi fejlődés, és létbiztonság alakulna ki, és más országok is csatlakoznának a Szent
Korona országaihoz, és így tudná a Magyarság beteljesíteni a küldetését!
A közös értékrend mentén nagyon sok kitűnő szakember állna fel, és méltón vezetné az országot, ha
tudná, hogy nem a pártérdekeket, hanem a nemzet érdekeit kell figyelembe vennie. A becsületes
embert egy tiszta rendszerben a felelősség csak nemesíti, hiszen tudja, hogy jó ügyet szolgál.
A hierarchiai rangsorban mindenki ott tudja elfoglalni a méltó helyét, ahol legtöbbet tud tenni a
közösségért. Korlátlan hatalma csak a Szent Koronának, azon keresztül a Jó Istennek van. A Szent
Korona minden tagjának csak korlátolt jogai vannak.
A korlátolt hatalomgyakorlás azt jelenti, hogy senki nem hozhat olyan törvényt, amely a jelen, és a
jövő nemzedék jólétét, függetlenségét, és életfeltételeit veszélyeztetné.
Mindenki tanul a felette levőktől, és továbbadja tudását mindenkinek. Felfelé alázat, lefelé szolgálat.
Így tudja az Isteni gondviselés áthatni a Szent Korona tagjait!
A hierarchiában válik igazán érthetővé a Szent Korona tanból a jogok, és kötelességek arányának az
igazságos jogrendje, hiszen minél magasabb helyen szolgálod a köz javát, annál több kötelességeket
vállalsz önként, és annál több jogokat is kaphatsz. Természetesen ezzel egyenes arányban növekszik a

felelősséged is. Ugyanez fordítva is működik. Ha nem vállalod a kötelezettségeidet, ennek arányában
csökkennek a jogaid is!
Abból lehet legkönnyebben felismerni, hogy egy rendszer jó, vagy rossz, hogy vállalja-e a felelősséget
a döntéseiért, ki van a hatalom csúcsán, és működik-e a valósan megosztott hatalomgyakorlás? E
három válaszból felismerhető, hogy a közérdek, vagy a magánérdek vezeti az országot.
A Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, de kötelezettsége az ősi jogrendünkkel
szembeforduló bármilyen hatalomnak való ellentmondás, és ellenállás! Mindezt a hűtlenség
szégyenvallása nélkül, hiszen a hűség a Szent Koronának, és az örökös, megváltoztathatatlan, de
rugalmasan bővíthető törvényeknek jár, nem pedig gyarló, és félrevezethető embernek! Így lehetne
az engedelmes szolgákból öntudatos, egymást segítő nemzeti közösség.
Hogy mindez csak egy álom? Valóban, de csak addig, amíg nem ismered meg, és nem hiszel benne!
Amiről nem tudunk, az nem is létezik a számunkra, és abban hinni sem tudunk! Mindenkinek joga,
hogy újabb ismeretek után felülírja az eddigi gondolkodását, és tudatát, hiszen az újabb információk
újabb tudatot formálnak ki, és akit a lélek ereje vezet, azt már nem akadályozza meg az egója a
fejlődésben.
Az egó retteg minden olyan tudástól, ami esetleg felülírná a jelenlegi tudatát, ezért azt sugallja, hogy
nem kell ez neked, ez felesleges, úgysem tudsz változtatni rajta. Ő mindig a legkönnyebbet,
legjobbat, és a legegyszerűbben szeretné neked, és csak akkor fogad be új dolgokat, ha hozzá tudja
kötni a már meglevőkhöz.
Pedig ahhoz nem kell sokat tenni, hogy megváltozzanak a dolgok. Senkinek nem kell megváltania a
világot, az már megtörtént kétezer évvel ezelőtt. Ha a felismert tudásunkat tovább adjuk a
barátainknak, ismerőseinknek, és egyre több ember adja ezt tovább, és már sokan tudják, hogy lenne
jobb, akkor ez természetes módon helyreáll, és mindenkinek jobb lesz.
A változtatáshoz három dolog kell, először is akarni a változást, másodszor tudni, hogy mit
változtassunk, harmadszor pedig hinni benne. Ha a három dologból egy is hiányzik, akkor nem fog
sikerülni. Ezért van nagy szükség a tudatváltásra, hogy legyen hozzá erőnk, hitünk, és kitartásunk.
Hogy ne értsük a valós múltunkat, a fogalmainkat is kiforgatták, besározták. Hogy miért? Konfucius, a
kinai bölcs leírta, miért fontos, hogy a fogalmaink egyértelműek legyenek.
„Ha a nevek nem tükrözik a dolgok valóságát, akkor a birodalom helyzetét nem lehet valósan leírni, a
valóság ismeretének hiánya pedig lehetetlenné teszi a birodalom eredményes, sikeres irányítását.”
Rendkívül fontos, hogy a fogalmaink egyértelmű, és félremagyarázhatatlanok legyenek, mert
ellenkező esetben elveszítik az értelmüket, és senki nem törődik velük. Ennek következménye, hogy
széthull a közös értékrend. Azt hiszem, a másik oldal számára éppen ez a cél. Az alábbiakban lássunk
pár fogalom meghatározást, melyek részben saját, és másoktól begyűjtött gondolataimat tükrözi.
Biztos, hogy másképp is meg lehet fogalmazni, de kiinduló alapnak talán megfelel.
Nemzet: közös értékrenddel bíró, szervezett közösség. Olyan emberek alkotják, akik a közjót ismerik,
szolgálják, és ha kell, cselekednek, akár az életüket is feláldozzák, ha veszélyben van a haza, amely a
közös életteret jelenti.

A nemzethez tartozik az adott nép területi országa, nyelve, kultúrája, vallása, szokásai, múltja,
hagyományai. Ezeken keresztül lehet a nemzethez tartozást megélni.
A közös értékrend megértéséhez nélkülözhetetlen szükség van arra, hogy ismerjük a „valós
múltunkat”, ennek a szellemében éljük a jelent, és ezt adjuk tovább a következő nemzedéknek.
Ehhez egyszerre kel látnunk mindhárom idősíkot, a múltat, jelent, és a jövőt. A jelen nem az enyém,
az őseimtől kaptam kölcsön, és az utódaimnak kell továbbadnom!
Egy nemzetben gondolkodó embernek első a kötelesség (a köz érdekében), majd utána az ezért járó
jogok!
Mivel a valós múltunkat már 75 éve nem tanítják, illetve csak a negatív dolgokat, a pozitív dolgokról
semmit, ezért már szinte senki nem büszke a származására, és szégyelli a nemzetét. Ezért van az
ország ilyen erkölcsi mélyponton, mert nem ismerjük azt, ami alapján élték az őseink az életüket.
A nemzeti érzés megéléséhez nélkülözhetetlen a valós múltunk ismerete, amelynek a Szent Korona
eszmeisége, és a Szent Korona tagság tudata az alapja, és a meghatározója.
Aki nem ismeri a valós múltját (nem ő a hibás!), az nem érti a nemzet kifejezést sem!
dr. Bene Gábor barátom, és harcostársam meghatározása a nemzet fogalmáról: A legmagasabb
szintű lelki, és tudati összetartozás cselekvő, vagyis önvédelmi, s örök időkig szükséges
kultúrközössége, amely a közjót, és a jövőt szolgálja.
Bárhonnan indulok ki, mindig ugyanoda jutok: mindennek az alapja, hogy bővítsük a tudásunkat, s
ezen tudás alapján állítsuk helyre a tudatunkat! A tudatos ember nem sodródik, nem közönyös, nem
befolyásolható a rossz hatására, és tisztán látja a közügy, és a közjó lényegét, és fontosságát. Az az
ember már nem fél, és ha kell, képes feláldozni a jelen érdekeit, a jövő szempontjaiért. Szerves
közösségben él a környezetével, és nemzettársaival. Tanul, és tanít.
Kassai Lajos lovasíjász gondolata: Nem az ősöket kell követni, hanem akit az őseink követtek!
Az őseinkről azt írták a korabeli leírások: A Szkítáknak nem kell leírni a törvényeiket, ők a szívükben
hordták!
Csak azt a törvényt tudjuk a szívünkben hordani, melyet nem kívülről erőltetnek ránk, hanem belülről
indul, a közjót szolgálja, és a tisztesség, és becsület ezt diktálja. Ezt fogjuk magunkénak érezni, és ezt
könnyű betartani.
A nemzetet nem lehet pártokra osztani, a nemzet tudata egységes. Ma az emberek többsége
felemelt kézzel menekül: én nem politizálok! Nem csodálom, hiszen ha valaki belenéz a parlament
munkájába, csak azt látja, hogy mindegyik párt gyűlöli a másik oldalt, parlamenthez méltatlan
hangsúllyal követel magyarázatot, hogy miért lop a másik, mire az a válasz, hogy miért nem nézett
szét a saját idejében, akkor is az történt. A válasz ezzel le van tudva. Ezt hívják úgy, hogy
következmények nélküli ország.
A politizálás azt jelenti, hogy a közélettel való foglalkozás. Ha azért, mert a politika ilyen mocskos,
mint amilyen, és senki nem érzi, hogy ez a közérdeket képviselné, emiatt elfordul, sőt menekül a
politizálástól, akkor pontosan az történik, amit a háttérhatalom szeretne. Nekik a közönyös, tudatlan

fogyasztói társadalom a legjobb, azzal azt tehet, amit akar. Félelemben, létbizonytalanságban kell
tartani őket, és akkor azt teszik, és arra szavaznak, amit ő akar.
A magyar társadalom megosztottsága nem a jobb, vagy baloldaliság között van, hanem a Szent
Korona akaratát képviselők, – és az azt megtagadók, vagy róla nem tudók között áll fenn! Az előbbi a
közérdekeket, és az egységet, az utóbbi a magánérdekeket, és a megosztottságot szolgálja. A két
oldal összeegyezhetetlen ellentétet mutat, egyik kizárja a másikat. Sajnos az ország nagyobbik fele
csak az egyik oldalt ismeri, ezért nem látja a kiutat.
De nemcsak pártpolitika létezik, hanem nemzetpolitika is. A kettőt teljesen szét kell választani, nem
véletlenül keverik össze, vagy hallgatják el előlünk. Az előzőről már írtam, a nemzetpolitika azt jelenti,
hogy nem adom ki a jogaimat a kezemből, nem törődöm bele a kisebbik rosszba, megkeresem, vagy
ha nincs, megalapítom azokat a lehetőségeket, amellyel biztosíthatom a jelen, és a jövő
nemzedékének a jólétét, biztonságát, függetlenségét, és életfeltételeit.
Ha a pártpolitika miatt a nemzetpolitikáról is lemondok, akkor az ellenségeink fogják vezetni az
országot, és nemcsak jelenünk, de jövőnk sem lesz! Mit adunk tovább az utódainknak? Hogy fogunk a
szemükbe nézni, ha egyszer ezt majd számon kérik rajtunk? Akkor majd hiába fogjuk a felelősséget a
pártokra, és a pártelnökökre áthelyezni, az a felelősség a miénk is lesz!
A nemzeti tudat egységes, és nem lehet részekre bontani. A párt szó görögül azt jelenti: rész. Tehát a
párt nem az egész, hanem annak egy része.
Mossuk le a nemzet szó fogalmára rákent sarat, ismerjük meg a valós történelmünket, és felragyog
előttünk az az út, melyet az őseink, és a Jó Isten jelöltek ki a számunkra.
Haza. A haza a nemzetben gondolkodó emberek országa. A nemzet, és a haza szervesen összefüggő
két fogalom, egyik sem tud létezni a másik nélkül. Ha elveszik a haza, megszűnik a nemzet, és idegen
tudat veszi át az irányítást, ha a nemzet szűnik meg, akkor nincs, aki a hazát megvédje. (Ezért van
most baj!)
Aki érti a jogok, és kötelességek arányának a gondolatát, az tudja, hogy a jogai a kötelességei
teljesítése mértékében járnak. Tudja, hogy kötelessége megvédeni a hazáját, mert ha a haza elveszik,
akkor eltűnik az az élettér, ahová a lelke leszületett, ahol feladata van, eltűnik a nyelv, a kultúra, a
hagyományok, és nem tudja továbbadni az utódai számára. Ha a hazát nem tudjuk megőrizni a
következő generációnak, akkor ők már csak szolgák lehetnek a saját országukban. Ország akkor is
lesz, de az nem a haza! Ezért kel egyszerre látni a három idősíkot, múlt, jelen, jövő!
Ha a haza elveszik, akkor eltűnik a nemzet is! Éppen ezért, ha a haza veszélyben van, mindenkinek
gondolkodás nélkül meg kell védeni, akár az élete árán is, mert nem lesz mit továbbadnia. A
kötelesség teljesítése mértékében többlet jogokat is kaphatott. Ezek voltak a nemesi jogok, például a
birtokjog, és az ezzel járó többlet kötelezettségek, és a felelősség.
Akiben nincs nemzeti öntudat, az nem érzi a saját felelősségét, azt mindig másra hárítja, igyekszik a
legjobban, legkönnyebben megúszni minden bajt. Az öntudat, és a felelősségtudat, és a cselekvő
szándék mindig párhuzamosan emelkedik, vagy csökken. Ezért sugallják ma azt nekünk, hogy a
hazánk felelősség nélküli ország.

Ha nem ismerjük fel az ellenségeinket, és időben nem lépünk fel ellenük, később már jóval nehezebb
lesz, mert átveszik felettünk az irányítást! Ha az ember elveszíti a jövőbe vetett hitét, mert látja a
jelen kilátástalanságát, akkor vissza kell menni a valós múltunkba, s onnan tudunk Isten segítségével
erőt, és hitet meríteni ahhoz, hogy az utódainknak (és önmagunknak is) boldog jövőt tudjunk
biztosítani.
A valós múltunk tökéletes választ ad, hogy hogyan tovább! Higgyük el, nem vagyunk egyedül, és ha a
hitünket visszanyertük, az erőt is megkapjuk, hogy véghez vigyük a Magyarság küldetését!
Globalizmus. A globalizmus lényege, hogy a modern gyarmatosítás eszközeivel (a demokrácián
keresztül), az egész világ fölött átvenni a hatalmat, egy titkos érdekcsoport irányítása alatt. Liberális
eszmék mögé rejtőznek, aminek a lényege, hogy az egyén érdekeit a közérdek elé helyezik, ezzel
szétverve minden értékrendet (erkölcs, család, vallás, hit, eszmék, tudat, stb…) . Az egyént már
könnyű félelemben tartani, és pszihológiai módszerekkel irányítani a tudatát. Istenük a pénz, melyet
ők gyártanak, tehát annyi van, amennyit akarnak, így minden szakember megvehető, minden előre
megtervezhető, és van pénz bármit végrehajtani. Pénz nélkül ez ellen védekezni nagyon nehéz, de
nem lehetetlen. A tudat az, ami ha kicsúszik az irányításuk alól, akkor elveszítik a hatalmukat.
Ők irányítják a politikát, a törvényhozást, a kereskedelmet, a pénzintézményeket, az egészségügyet,
és főleg az iskolákat, és az országos médiákat. Mindenki csak azt tudhatja a világról, ami az ő
érdekeiket szolgálja.
A globalizmus célja, hogy mindenütt eltörölni a nemzeti öntudatot (nyelv, kultúra, hagyományok,
vallás, stb.), különböző fajú, vallású, és kultúrájú népek összekeverésével. Egy kevert fajú ember nem
tudja, hogy hova tartozik, és könnyű irányítani. Valódi értékek helyett, felszínes, üres csillogás. A
trónok, és oltárok eltüntetése, az erkölcs bagatelizálása, a nemzet, a haza fogalmának besározása,
átmagyarázása, és öntudatlan fogyasztói társadalom kiépítése. A pénzen keresztül befolyásolni a
politikát, így bábkormányokon keresztül irányítani minden országot. A politikán keresztül irányítani az
oktatást, egészségügyet, a médiákat, és a gazdasági érdekeket, a pályázatok befolyásával. Csak az kap
pályázati pénzeket, aki beáll a sorba, és nem beszél.
Mindezt a folyamatos félelemkeltéssel, a rettegés, és létbizonytalanság fenntartásával, a gyűlölet, és
az irigység felkeltésével tudják fenntartani. A médiákon keresztül szakemberek (pszichológusok)
keverik, és adagolják a számunkra, akik pontosan ismerik az emberi lélek befolyásolási mértékét,
hogy mindezt ne vegyük észre, de minden úgy történjék, ahogyan ők szeretnék.
Ám mindez csak addig működik így, amíg időnket, erőnket, tudatunkat hagyjuk irányítani általuk. Ha
megismerjük, hogy másképp is lehet, ha akarunk változtatni, és hiszünk benne, akkor a globalizmus
elveszíti erejét, és végrehajtjuk azt a feladatot, és küldetést, amit a Teremtő Jó Isten bízott ránk!
Adja Isten, úgy legyen!
v. Vesztergám Miklós