SZENT KORONA-TAN, AZ ŐSEINK ALKOTMÁNYA

Az alkotmányról. Kétféle létezik, az egyik a szokásjogokon alapuló alkotmány, a másik az írott
(chartális).
A szokásjogokon alapuló alkotmány lényege, hogy valamikor régen az őseink összegyűltek, és
lerögzítették azokat a szokásokat, törvényeket, jogokat, kötelezettségeket, amik a jelen, és a jövő
nemzet érdekeit védték. Ezeket nem ott, és akkor találták ki, ezek már kipróbált, és bevált szokások
voltak. A mai ismereteink szerint, ez volt a vérszerződés öt pontja.
A vérszerződés pontjai Anonymus szerint:
I. Azon fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká
sem ők maguk, sem a fiaik soha, semmi esetre ne essenek ki a vezér tanácsából, és az
ország tisztességeiből.
II. Ameddig az ő életük, sőt az utódaiké tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérük.
III. Ami jószágot (vagyont) csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része
legyen abban.
IV. Hogyha valaki Álmos vezér, és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött
megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.
V. Ha valaki az utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget
szítana a vezér, és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, mint az Ő vérük omlott az
esküben, melyet Álmos vezérnek tettek.

Ez a szkíta típusú ősszerződés az alapja a szokásjogra épülő magyar alkotmánynak. Mi az üzenete?
Az első pontban a megosztott hatalomgyakorlás tényét írja le. Az őseink pontosan tudták, hogy
egyetlen személynek sosem szabad teljhatalmat adni, mert nem biztos, hogy az képes a közérdek
mentén irányítani. A korlátlan teljhatalom érzése a kettős mérce, és az egó felé terel minden földi
embert, és a magánérdek veszi át az irányítást. Az őseinket is két vezér vezette, a Gyula, és a Kündü.
Ezt a megosztott hatalomgyakorlást erősítették meg, miszerint a vezéri tanács megválasztja a
fővezért, de nem adja a kezébe a teljhatalmat, hanem a vezéri tanáccsal közösen kell törvényeket
alkotnia.
A második pont rögzíti az Álmos dinasztia elsőbbségét az ország vezetésére. Miért? Mert Álmos Atilla
nemzetségéből származott, és születését már Isteni (szakrális) jelek előzték meg, (a turulmadár) és
Álmos beváltotta ezeket az ígéreteket. A Calmus szó latinul szentet jelent. Álmos visszavezette a
népét az őshazába, a Kárpát-medencébe, és tudták a jövendölésből, hogy utódai nagy királyok
lesznek. 1301.-ben III. Endre királyunkkal véget ért a fiúi ágon az utódlás, ekkor a leányági örökösök
vitték tovább a Turul dinasztiát. Soha nem nevezték magukat Árpád-háziaknak, hanem Turul-
dinasztiának, hiszen az ősapa a Turul madár, (a Jó Isten) volt.
A harmadik pont arról szól, hogy mindenki részesedjen a közjavakból. Ez alakul át később a Szent
Korona tanban úgy, hogy a föld tulajdonjoga a Szent Koronáé, minden tagja csak birtokjogot kaphat,
ha hűséges a Szent Koronához. Így nálunk nem alakul ki a feudalizmus, mert a föld nem a király,
hanem a Szent Korona tulajdona, azon keresztül Istené! A birtokszerzés alapja a hűség, méltányos, és
igazságos elosztás a jogok, és kötelezettségek arányában. A Szent Korona tulajdona a köztulajdon,
hogy minden tagja jólétét szolgálja.

A negyedik pont kötelezi a fejedelmet, (később a királyt) hogy nem fordulhat szembe az esküvel.
Az ötödik pedig a nemzetet (a megosztott hatalomgyakorlás másik oldalát), kötelezi az eskü
betartására.
A jogfolytonosságra épülő alkotmány egyik legfontosabb alapelve, hogy bármikor bővíthető,
rugalmasan fejleszthető a kor igényeinek megfelelően, de mindig a már meglevő törvények
szellemiségének iránymutatásával.
Tehát olyan törvény nem épülhet bele, ami szembefordul a kipróbált, és bevált törvényekkel. Ezeket
a törvényeket nem kellett szóról-szóra aprólékosan körbeírva leírni, ezt minden ősünk a lelkében
hordta. Hogyan? Elmesélem, én hogyan tanultam meg.
Kisebb társasággal voltam Erdélyben Kondra Józsi barátomtól tanulni. Egyik este a szertűz után a
többiek már lefeküdtek, a Józsival kettesben még hajnalig beszélgettünk, és borozgattunk a parázs
mellett. Szóba került az erkölcs, mire Józsi felmordult, – az erkölcs káros, el kell törölni a föld
színéről!- Nem kaptam levegőt, – de hát az erkölcs fogja össze a világot, nélküle állati sorba
süllyednénk, minden széthullik, mint a hordó abroncs nélkül! – Újra megismételte a mondatát, nekem
meg elszakadt a cérnám (sok tanítást kaptam aznap), és elkezdtem kiabálni vele, – ezt már nem adod
be nekem, ez hülyeség! Szó nélkül elszívott egy cigarettát, közben észhez kaptam, hogy nem
okoskodni jöttem, hanem tanulni. Mondtam, -oké, Józsi, hallgatlak. Mire nyugodtam elmagyarázta,-
az erkölcsnek nem a mondanivalójával van baj, az általában jóra nevel, hanem azzal, hogy egy külső
parancs, amit valamitől félve (lelkiismeret, Jó Isten, hatóságok, stb.) be kell tartanod. – Jó, mondtam,
de akkor mi legyen helyette? – A morál! – De hiszen az ugyanazt jelenti más nyelven! – Nem, a morál
azt jelenti, hogy beleéled magad a másik helyébe, (empátia) és nem egy külső, fenyegető parancs
miatt nem teszel neki rosszat, hanem mert már eszedbe sem jut neki olyat neki, ami neked is rosszul
esne!
Majdnem lefejeltem a parazsat. Azt hiszem, ez az egyik kulcs ahhoz, hogy az önzetlen szeretetet
megismerjük, és megértsük. A külső parancsok ellen minden szabad ember lelke berzenkedik, és
lehetőleg megpróbálja megkerülni (ez a szolgaság, a parancsok világa), ám, ha ugyanezt egy belső
késztetés vezeti, akkor sokkal könnyebb megtenni. Ha nem használunk kettős mércét önmagunk, és
mások felé, hanem ugyanazt adjuk, amit kapni szeretnénk (morál!), mindenki szeretni fog, és kialakul
egy közösség, majd ebből az azonos értékrenden élő nemzet.
Egy működő közösség kialakulásához az egyik legfontosabb érték az empátia, (beleélem magam a
másik helyébe) és a közös értékrend! Ezért volt a régi időkben sokkal több becsületes ember, mert
nem a pénz, a magánérdek, és az önzés vakította el őket, hanem olyan törvények mentén éltek, amik
belső értéket mutattak, és a közjót jelentették minden tag számára.
A következő jelentős lépés a történeti alkotmányunkhoz a Szent István által írt Intelmek, melyben a
fia részére leírt tanácsokat tartalmazta, melyben a szakrális királyság alaptételeit fogalmazta meg.
Olvassuk el figyelmesen, és megismerjük a szakrális királyság erényeit, és iránymutatását, mely a mai
napig érvényben van, de sajnos nem használják. Képzeljük el, ha most is ilyen elvek mentén vezetnék
Magyarországot.
SZENT ISTVÁN INTELMEI FIÁHOZ, IMRE HERCEGHEZ:

Mivel megértem, s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett, s nyilvánvaló eleve
elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt a
törvényt élteti,és tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, akit Isten kegyelme bőséggel adott az élet
előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat,
főpapságokat, és más méltóságokat, részben Isteni parancsok, és rendeletek, részben világiak,
valamint a nemesek, és az élemedett korúak tanácsai, és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel,
és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén bármilyen
méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak,
hanem fiaiknak is,úgyhogy Én sem restellem,szerelmetes fiam, hogy neked még életemben
tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mint magad, mind az
alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz.
Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, Az Isteni bölcsesség
intelme szerint, mely Salamon szájából szól: „Hallgasd fiam a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te
atyádnak el ne hagyd oktatását, így sokasulnak meg a te életed esztendei”. Ebből a mondásból tehát
észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted –távol legyen!- , nem
szívelnek többé sem az Isten, sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegők esetét, és
vesztét. Ádám ugyanis, kit az Isten alkotó, valamennyi létező teremtője a maga hasonlatosságára
formált, s minden méltóság örökösévé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a
magas méltóságokat, meg a paradicsombeli lakást. Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is,
amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult
el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tűz emésztette el, részint egymást koncolta fel. Salamon
fia is, félretéve apja békéltető szavait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet
apja ostorsuhintásai helyett, azért sok rosszat tűrt el az országában, végül is kivetették onnan. Hogy
ez veled ne történjék, fogadj szót, fiam, gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha
párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve, és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok
fáradalmait, s különféle népek támadásait, melyekben én szinte az egész életemet lemorzsoltam. Itt
az idő, hogy többé ne puha kásával etessenek, az téged csak puhánnyá, és finnyássá tehet, ez pedig a
férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor
fanyar borral, mely az értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előrebocsátva térjünk a
tárgyra.
I. A katolikus hit megőrzéséről.
Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért
parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni,
legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom, és sugalmazom kedves fiam, hogy a
katolikus, és apostoli hitet akkora buzgalommal, és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt
alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény
hitvallású férfinak; enélkül bizony tudd meg, sem kereszténynek, sem egyház fiának nem mondanak.
Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedeteikkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik,
minthogy a hit cselekedetek híján meghal, s itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök
uradalomban, vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség
sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan, és látható ellenségeid
ellen. Hiszen az apostol is ezt mondja:”Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd.” A hit
tehát, amelyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden létező
létrehozójában, és az Ő egyszülött fiában, a mi urunkban, Jézus Krisztusban, kit angyal meghirdetett,

ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szentlélekben, ki
a prófétákból, az apostolokból, valamint az evangélistákból szólott, mint egyetlen tökéletes,
oszthatatlan, szeplőtlen Istenségben, és kétely hozzád ne férjen. Ez a katolikus hit, melyben (miként
Athanasius mondja) ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképpen sem üdvözül. Ha valamikor
uralmad alatt akadnának olyanok -távol legyen!- kik az egységbe fűzött szentháromságot
megosztani, vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség szolgái azok és
nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket ne gyámolítsd, ne védelmezd; hagyd magad is ellenségnek, és
bosszúállónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és
szétszórják. Hogy ez ne történjen meg, különös gondod legyen.
II. Az egyházi rend becsben tartásáról.
A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a
mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette a magját, majd az Ő tagjai, vagyis az apostolok és szentatyák
ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ámbár mindig
hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont kedves fiam, a mi
birodalmunkban eddig még, mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb, és
szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az Isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában
érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék, s
megsemmisüljön. Mert ha ki az egyház méltóságát csorbítja vagy csúfolja, azon munkál, hogy
Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és
felügyelőjévé emelt: „Te Péter vagy, és ezen kősziklára építem fel az én anyaszentegyházamat.” Ő
ugyanis önmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából, avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem
az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, Isten nyáját, mely hitben kioktatott, keresztségben
megmosdatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait
vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, „hogy malomkövet
kössenek a nyakára, és a tenger mélyére vessék”, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak
egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány, és jövedelembérlő. Így hát fiam,
napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mint
fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat gyarapították. Te
is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb, és hosszabb legyen.
III. A főpapoknak kijáró tiszteletről.
A királyi trón ékessége a főpapok rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre,
kedves fiam, ők legyenek a főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára. Ha ők
jóindulatúak veled, ellenségtől nem kell félned. Hiszen ha ők megbecsülnek, bátran foghatsz
mindenhez, imádságuk ajánl téged a mindenható Istennek. Őket állította ugyanis Isten őrül az Isten
népe fölé, és őket tette meg a lelkek felvigyázójává, valamint az egész egyházi méltóság és Isteni
szentség részesévé, és osztóivá. Mert nélkülük királyok nem állíttatnak, nem is országolnak. Az ő
közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit. Ha irántuk az igaz szeretet tanúsítod, magadat is
kétségkívül megjobbítod, országodat is tisztességgel igazítod. mert az ő kezükbe van lerakva a bűnből
oldás és a bűnbe kötés hatalma. Mert örök testámentumot hagyott nekik Isten, és elkülönítette őket
az emberektől, a maga nevében és szentségében osztozott velük, és az istenes Dávid király szavaival
megtiltotta, hogy az emberi világ gáncsolja őket: „Meg ne illessétek az én felkentjeimet!” Az illeti meg
ugyanis Isten felkentjeit, ki az Isteni és kánoni végzéssel szembeszállva a szent renden való férfiakat

hamis vádakkal mocskolja és a nyilvánosság elé hurcolja. Teljességgel megtiltom, fiam, hogy így
cselekedj, ha boldogan akarsz élni, királyságod megbecsülni, mert az ilyen dolgok sértik Istent
elsősorban. Ha esetleg valamelyik azok közül, akikről szó van, kárhoztatásra méltó vétekbe esik
–távol legyen!-, dorgáld meg őt háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint.
Ha akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni a következők alapján: „Ha rád
nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek.” Mert ha e rendet megtartod, dicső koronádat teljességgel
fölmagasztalod.
IV. Főemberek, és vitézek tiszteletéről.
Az uradalom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége
és bizalma. Mert ők az országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok
gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid, és testvéreid, közülük bizony senkit ne hajts szolgaságba, senkit
ne nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölet
nélkül, békésen, alázatosan, szelíden: tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban
születik, és hogy semmi nem emel fel, csakis az alázat, semmi nem taszít le, csakis a gőg, és a
gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak, és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog;
ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek
ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az
erények szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaikkal felövezve a királyi
méltóságodhoz háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.
V. Az igaz ítélet és türelem gyakorlásáról.
A türelem, és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta
mondja: „Isten, a te ítéletedet add a királynak.” És ugyanő másutt: „A királynak tisztessége szereti az
igaz ítéletet.” A türelemről így beszél Pál apostol: „Türelmesek legyetek egymás iránt.” És az Úr
evangéliumában: „A ti béketűrésetek által nyeritek meg a lelketeket.” Ehhez tartsd magad fiam: ha
becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani
lelkedet, türelmes légy. Valahányszor kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, vagy valamely
főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted;
bizony ez ingatag lenne és múlandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne is ítélkezz
te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem efféle ügyet
inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak
lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek, pedig
zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal
összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.
VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról.
A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság
hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és
lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes, és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról.
Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert különb-különb
tájakról és tartományokból jönnek vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb
példát, és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a
külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge, és esendő.

Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben
tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád
rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt
szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy a koronádat az
emberek nagyságosnak tartsák.

VII. A tanács súlyáról.

A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt . A tanács állít királyokat, dönti el az ország
sorsát, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a
barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora
súlya van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összállítani, és úgy vélem, mit sem ér;
hanem a tekintélyesebbek és jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és
csiszolódjék. Ezért fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne kérj tőlük tanácsot, csak
a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. A királyok tanácsai a
bölcsek szívébe legyenek zárva, ne a balgák szelességében burjánozzanak. Ha ugyanis bölcsekkel
jársz, bölcs leszel, ha bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a szentlélek Salamon
által: „Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokkal lesz hasonlatos.” És Dávid
zengi:”A szenttel szent lész, az ártatlan férfiúval ártatlan lész, a választottal választott lész, és az
elfordulttal elfordulsz.” Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak
fegyverben, a vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde
ahányszor velük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy
minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd.
VIII. A fiak kövessék az elődöket.
Az őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség,
az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit
megszabtak atyai elődei, az Isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat
gyámolítsák, a fiak azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten
ellenségének áll. Mert minden engedetlenség Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a
korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért kedves
fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet
mindenütt királyi gyeplő igazgassa. A én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi
méltósággal összeférnek, a kételkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e
tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög
kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra?
Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére
szert így teszel.
IX. Az imádság megtartásáról.
Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik
regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig
fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad
is király lévén, mindig mondjad: „Küldd el uram, a bölcsességet a te nagyvoltodnak székétől, hogy
velem légyen és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi légyen kedves nálad minden időben.” És ismét:

„Uram, atyám, én életemnek Istene, ne hagyj engem álnokságnak gondolatában, az én szemeimnek
ne adj kevélységet, és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem Uram.” Ezzel az imádsággal
fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy a jó Isten minden vétked
eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a
tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével,
s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi, alattvalóddal együtt
gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját.
X. Kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényekről.
Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények
ura a királyok királya, miként az égi seregek áll tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz
parancsból. Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erényi s hassa át és
ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a királyi névre,
zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő
reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne
csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a
szomszédokhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki
hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden
erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az Isteni intést:”Irgalmasságot akarok és nem
áldozatot.” Légy türelmes mindenkihez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek
a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson.
Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy
mértéken túl senkit sem büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sose harcolj az igazság ellen. Légy
becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a
bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a koronát, nélkülük sem itt nem tud uralkodni senki, sem az
örök uradalomba bejutni.
Ámen
Fordította Kurcz Ágnes.
Ugye, milyen jó lenne, ha ma is ezek az erények mentén, és a felsorolt rossz tulajdonságok
mellőzésével vezetnék a hazánkat? Mennyire más lenne az élet? Az emberek többsége hallott ugyan
az Intelmekről, de csak annyit, hogy Szent István írta a fiának, de hogy ez mit jelent, miről szól arról
szinte semmit. Az iskolákban úgy tanítják, mint a múltunk egy apró kis mozaikját, ami fölött már eljárt
az idő. Éppen ezért az emberek többsége, mikor erről hall, csak rálegyint, hogy ugyan hagyjuk, ez
régen volt.
Nagyon meglepődne a kedves olvasó, ha azt mondanám, hogy a Vérszerződésen, és az Intelmeken
alapuló történeti alkotmány (Szent Korona tan) ma is érvényben van, sőt kötelező ennek a
jogfolytonosságát helyreállítani? Minden olyan hatalmon levő politikai párt, (rendszerváltás óta),
amely nem ennek a helyreállításáért küzd, kimeríti a hűtlenség, és hazaárulás vádját, amiért a
középkorban teljes vagyon, és fővesztés járt! Ma a parlamentben egyetlen szó sem hangzik el az ősi
alkotmányunkról, ez bizonyítja, hogy az ott levő emberek kit szolgálnak.

A Szent Korona tan következő jelentős bővítése az 1222.-ben leírt Aranybulla. II. András király sokat
volt távol a Szentföldön (Ő szerezte a magyar király címei közé, hogy Jeruzsálem örökös királya), s
itthon Gertrúd, a német feleség, és a német lovagok más irányba vitték az országot. A magyar
nemzet (mint a megosztott hatalomgyakorlás másik fele) felismerve ezt a veszedelmet, megírták az
Aranybulla 31 törvényét, és aláíratták a királlyal. Ezzel megakadályozták azt, hogy az akkor már
erősen növekedő pénzügyi (monetáris) háttérhatalom átvegye az ország, és a király fölött a
teljhatalmat. A legjelentősebb az utolsó XXXI. törvénycikkely volt, amely biztosította a nemzet
számára a törvényes ellenállási jogot a törvényeket megszegő uralkodóval szemben. Attól kezdve a
nemzet csak akkor koronázta meg a következő királyt, ha előtte megírta a hitlevelét, melyben az állt,
hogy soha nem fordulhat szembe a már meglevő törvényekkel, csak annak a szellemében uralkodhat,
és koronázáskor erre a Szent Koronával a fején esküt tett. Így tudták biztosítani azt, hogy amikor már
nem szakrális uralkodó vezeti az országot (Habsburgok), akkor sem tudják a megosztott
hatalomgyakorlás másik felét, a nemzetet megkerülve uralkodni, és a Szent Korona alkotmányát
félretenni. Hogy ez sikerüljön (a háttérhatalomnak), ahhoz ki kellett robbantani az első világháborút,
és az alatt bevezetni a kommunizmust.
Werbőczi István országnádor 1514.-ben összefoglalta az addig ismert, és gyakorolt törvényeket a
Tripartitumban (Hármaskönyvben), melyet az akkori király II. Ulászló nem írt alá, így hivatalosan nem
vált alkotmánnyá, de ettől kezdve ez volt a mérvadó a törvényekben. Sajnos ez közvetlenül a Dózsa
féle parasztlázadás után történt, amikor sok szigorú törvényt vezettek be, (pl. röghözkötöttség) hogy
több ilyen felkelés ne történjen meg. A mai történészek ezt úgy állítják be, mintha ez már Szent
István óta így lett volna. Hazugság!
1848.-ban a Pozsonyi országgyűlésen korszakalkotó törvényeket hoztak, amikor a nemesség önként
lemondott a nemesi kiváltságairól, a Szent Korona minden tagjára kiterjesztették azokat a jogokat, és
kötelességeket, melyeket előtte csak ők gyakoroltak. Ezt nevezik jogkiterjesztésnek.
1867.-ben az addigi abszolutista (önkényuralkodó) Ferenc Józsefet megkoronázzák, aki megírja a
hitlevelét, leteszi a koronázási esküt, ezzel helyreállítják az ősi törvényeket, és Magyarország újra
fejlődésnek indul.
1920.-ban a köztársaságok után állítják helyre utoljára a Szent Korona alkotmányát részlegesen, mert
királyt nem választanak, kormányzó helyettesíti.
1944 március 18.-án a német megszállás szakítja meg a jogfolytonosságot, amit azonnal követ a
szovjet megszállás, majd rendszerváltáskor kellet volna újra helyreállítani a jogfolytonosságot, de
sem akkor, sem azóta senki erről nem beszél. Mivel erről sosem tanítottak, erről a jogfolytonosságra
alapuló ősi alkotmányunkról nem is tud szinte senki, ezért senki sem követeli ennek a helyreállítását.
Miért hatálytalaníthatatlan a Szent Korona tana? Ezt törvényes hatalom meg sem próbálta soha,
hiszen ezzel azonnal törvénytelenné válik. Szent István halála előtt, mikor látta, hogy nincs méltó
örököse, a koronát (akkor még nem nevezték szentnek) ezen keresztül az egész ország területét,
lakosait, és természeti kincseit örökségül adta a Szűzanyának, akit előtte egyesített az őseink
Nagyboldogasszonyával. Ez a felajánlás szent helyen, a koronázó Nagyboldogasszony templomban, és
szent időben, augusztus 15.-én Nagyboldogasszony napján történt, így egy égi szerződéssé vált, és
mivel az egyik szerződő fél égi személy, ezt a szerződést földi ember fölül nem írhatja!

Magyarország államformája ma is Apostoli királyság, és az ősi alkotmányunk ma is érvényben van,
mert örökös égi királynője van hazánknak! Ez független attól, hogy van-e tényleges földi királya az
országnak!
Erről ma sajnos az „általunk választott” vezetőink hallani sem akarnak! Akkor kit szolgálnak ők?
Kétféle alkotmány létezik Európában, a szokásjogokon alapuló, és az írott (chartális).
Röviden összefoglalva mit jelent a szokásjogokon alapuló alkotmány? Valamikor régen az őseink
összegyűjtötték a kipróbált, és bevált szokásokat, törvényeket, jogokat, ez rögzítették, attól kezdve ez
bármikor rugalmasan bővíthető, fejleszthető az adott kor igényeivel, de mindig a már meglevők
szellemisége szerint. Tehát olyan törvény, ami szembefordul a közérdekkel, a meglevőkkel, nem
kerülhet bele. Ez töretlen fejlődést tesz lehetővé, és korlátozza azokat, akik „mást” szeretnének.
Mivel a legfőbb ellenőrző hatalom a Szent Koronáé, azon keresztül Istené, így a magán, vagy a
háttérhatalom érdekei nem tudnak érvényesülni.
Nézzük, mit jelent az írott (chartális) alkotmány? Azt jelenti, hogy egy adott hatalom szakít az addigi
szokásjogokkal, és vagy egy új alkotmányt talál ki magának, vagy idegenből kölcsönöz. Ezt hivatalosan
először Károlyi Mihály merte megtenni, amikor szakított a Szent Korona tannal, a királysággal, mint
államformával, a népköztársaságot, és szovjet mintájú alkotmányt vezetett be akkor, mikor az ország
színe-java a frontokon harcolt. Kun (Khon) Béláék ezt vitték tovább a tanácsköztársaságban, ezért
kellett 1920.-ban helyreállítani a megszakadt jogfolytonosságot.
Az írott (chartális) alkotmány lényege, hogy minden hatalom olyan törvényeket hoz, amilyet akar, a
régi törvény semmiben nem kötelezi, mindig a legújabb van érvényben, ha ellentétes is a régivel.
Tehát minden hatalom azt tesz, amit csak akar, nincs fölötte ellenőrző, vagy mellette megosztott
hatalom. Olyan törvényeket hozhat, hogy ki tudja használni minden lehetőségét, és bebetonozza a
saját hatalmát. Minden törvény aprólékosan, jogilag körbeírva határoz meg, melynek a lényege, hogy
mit nem szabad. Ám, ha mégis sikerül a tiltást valahogy megkerülni, akkor az már nem törvénybe
ütköző dolog, megteheted.
Ezzel teljesen átlépi az erkölcs és a morál szintjét, hiszen mindent szabad, amit nem tiltanak. Ez a
korlátlan szabadság, a liberalizmus lényege!
Ezzel szemben a Szent Korona tanban korlátlan joga csak a Szent Koronának van, mindenki másnak
korlátozottak a jogai, nem tehet senki sem olyat, amivel veszélyezteti a jelen, és a jövő generációk
jólétét, függetlenségét, és jövőjét! Ez a korlát a Szent Korona minden tagjára vonatkozik, ha valaki ezt
átlépi, az hűtlenségnek, és hazaárulásnak minősül, a büntetését fent már leírtam.
A Szent Korona tan egyik legszigorúbb alaptörvénye: Sem a király, sem a nemzet nem határozhatja
meg a Szent Koronához való viszonyát!
Tehát a Szent Korona törvényei minden egyes tagjára kötelező jelleggel vonatkozik, senki nem
vonhatja ki magát alóla! Hozzáteszem, hogy aki megismeri, és megérti a Szent Korona akaratát,
annak eszébe sem jut kivonni magát a Szent Korona védőboltozata alól, hiszen ez az az alkotmány,
amely kizárólag a közérdekekről szól, a magán, vagy háttérérdek nem tud benne érvényesülni!
Három féle korona létezik. Az első a házi korona, semmilyen megkötöttsége nincs, a király akkor, és
ott viseli, ahol akarja. A másik az országló korona, akkor viseli a király, amikor országos ügyeket intéz,

másik király fogadásakor, amikor azt kell mutatnia, hogy ő az ország királya. Van egy harmadik típusú
korona, melyről a „tudományos kutatók” rendszerint elfeledkeznek, a beavató korona. Ez a magyar
Szent Korona. Ő nem használati tárgy, minden király csak egyszer találkozik vele, mikor ezzel királlyá
koronázzák. A Szent Korona nem tárgy, hanem személy, a Teremtő Jó Isten földi megszemélyesítője.
Ha a királyt ezzel szabályosan megkoronázzák (az utolsó Mátyás volt), akkor a szakrális királyok
utódjává válik, közvetlen kapcsolatba kerül a Teremtő Jó Istennel, és Isteni gongviseléssel vezeti, és
szolgálja az országát.
Mit jelent az, hogy szakrális? A latinban két módon használják a szent kifejezést, sancta (szankta),
vagy úgy hogy sacra (szakra). Akit, vagy amit a pápa megszentel, az a sancta előszót kapja, és a
katolikus egyház szentként tekint rá. Ám a sacra (szakra) kifejezés azt jelenti, hogy nem a pápától
kapta a szentségét, hanem a Jó Istentől, tehát önmagában szent, és egyházi rangban a pápa felett áll.
A magyar Szent Koronát sosem nevezték másképp: Hungaria Sacra Korona!
A szakrális szó közvetlenül Istenhez kapcsolódót jelent.
Nézzük, mi a Szent Korona tan legfőbb törvényei:
Magyarország örökké szabad! (Hungaria semper libera!)
A Szent Korona keresztpántokkal felülről zárt korona, ami azt jelenti, sem földi, sem egyházi hatalom
nem rendelkezhet felette. Egyetlen felettese van, aki a keresztpántok közepén foglal helyet, a
Teremtő Jó Isten. Sem a császároknak, sem a pápának nem alárendeltje a Magyar Apostol Király.
Magyarországot Mátyásig úgy nevezték, hogy archiregnum, az arche a jót, követendőt, az elsőt
jelenti, regnum a királyságot.
Minden hatalom a Szent Koronáé!
Kétféle hatalomgyakorlás létezik Európában, a központi (centrális), és a népszuverenitás. A
szuverenitás a korlátlan, megkérdőjelezhetetlen teljhatalmat jelenti.
A központi szuverenitás lényege, hogy egyetlen kézben összpontosul a hatalomgyakorlás. Ez általában
a király, vagy később egy-egy teljhatalmat gyakorló diktátor. Ő egyedül rendelkezik az országában a
földtulajdonnal (feudum), az emberekkel, a természeti kincsekkel. A hűség a király személyének jár,
ezért cserébe kap rangot, birtokot az alattvaló. Ez a hatalmi alá-fölé rendeltség, a feudalizmus. A
középkorban Magyarország kivételével minden királyság, és császárság így működött Európában.
A népszuverenitás azt jelenti, hogy a nép kezében van a hatalomgyakorlás, a nép kiválasztja a saját
képviselőit, és azon keresztül gyakorolja a hatalmát. A választott kép-viselőnk fogja a mi kép-ünket
(akaratunkat) kép-viselni a parlamentben, és a törvényhozásban! Ez az elmélet, a gyakorlatról majd
később. A demokrácia a néphatalmat jelenti, ma így működik Európa.
Ezen kívül létezik még egy fajta hatalomgyakorlás, amit úgy neveznek, hogy alkotmányos hierarchia.
Ez az Apostoli Magyar Királyság alkotmánya, a Szent Korona tan! Ahol a szuverenitás nem a királyé,
nem a népé, nem a kettőé együtt, hanem magáé, a Szent Koronáé! A teljhatalom a Szent Koronáé
(ezen keresztül Istené!), aki megosztja a hatalmát a király (a fő), és a nemzet (a tagok) között, és egyik
fél sem tud törvényt hozni a másik fél jóváhagyása nélkül. Ezt jelenti a „valóban megosztott
hatalomgyakorlás”, ami kizárja bármelyik oldal hatalmi kilengését, mert a másik fél ezt nem engedi. A

Szent Korona a magyar állam jogalanya, minden törvény, és tulajdonjog belőle származik, és hozzá
tér vissza. A hűség nem a királynak jár, hanem a Szent Koronának, (azon keresztül Istennek), aki a
hatalom csúcsán levő személy!
Minden olyan törvényt, jogot, kötelezettséget a Szent Koronához kötöttek, amely biztosítja az ország
jólétét, függetlenségét, és a jövő nemzedék életfeltételeit. Mivel a Szent Korona a Jó Istent képviseli,
így földi ember ezeket a törvényeket nem változtathatja meg, csak fejlesztheti, vagy korszerűsítheti!
Ez a megosztott hatalomgyakorlás volt már az őseink életében, a Vérszerződésben, és az Intelmekben
is leírva, és ezért egészen más a magyar alkotmány, mint az összes többi.
A királyság, mint államforma, és a Szent Korona tan, mint folyamatosan fejlődő, jogfolytonosságon
alapuló alkotmány hatálytalaníthatatlan, örökös érvényű, mert nem földi emberhez kötődik, nekünk
örökös égi királynőnk van!
A Szent Korona szuverenitása azt jelenti, hogy léteznek olyan örök igazságok, értékek, erkölcsi
parancsok (melyek a Szent Koronához kötöttek), ezeket sem a király, sem a nép nevében nem
lehetett felülírni, erről még beszélni is hűtlenségnek, és hazaárulásnak minősül, amiért súlyos
büntetés jár!
Minden tulajdonjog a Szent Koronáé!
Az őseinket sosem nevezték földtulajdonosnak, csak földbirtokosnak! A két fogalom között nagy a
különbség. A tulajdon minden emberből a legrosszabb tulajdonságokat hozza ki, az önzést, a tulajdon
felett rendelkező gőgöt, hatalomvágyat, az egót, és a korlátlanság érzését! Jogai, és lehetőségei
vannak, amit kihasználhat, kötelezettségek nélkül. Minél több vagyonom van, annál több kell. Azt
teszem a tulajdonommal, amit akarok, mert az enyém! Senki nem szólhat bele!
A birtok ellenben mindenkiből a legjobbat hozza elő, mert tudja, hogy ez nem az övé, az őseitől kapta
kölcsön, és az utódaiknak kell továbbadni. Így kapcsolódik múlt, jelen, és a jövő. Nemcsak jogai, de
kötelességei is vannak, hiszen, ha jogában lenne eladni, vagy tönkretenni, akkor mit fog a jövő
nemzedékének továbbadni? Akkor a gyermekei csak szolgák lehetnek a saját hazájukban!
A Szent Korona országában egyetlen tulajdonos személy van, ez maga a Szent Korona!
Rajta kívül csak birtokosok vannak, kiknek nem azonosak a jogai a tulajdonossal. A király is csak
birtokosa a királyi birtoknak, szabadon nem rendelkezhet vele, továbbadja az utódjának.
A Szent Korona országában csak a tulajdonosnak van joga: idegennek eladni (itt a földtörvény
alapja!), elzálogosítani (mert akkor a bank tulajdonjogot tesz rá!), megváltoztatni a föld jellegét
(szántóból legelőt csinálni!), megsemmisíteni (az állami vagyont!), eladni a természeti kincseket (ami
a közjó alapja!), a nem megfelelő művelés, és a környezetszennyezés!
Mivel a tulajdonos a Szent Korona, ő ezeket sosem fogja megtenni, a birtokosoknak pedig ezekhez
nincs joga! Így tudta a Szent Korona tulajdonjoga megvédeni a hazánkat a négyszáz éves Habsburg
uralom alatt is, hogy ne tudják kivásárolni alólunk a földet.
A Szent Korona országában minden, ami a föld alatt, a földön, vagy a föld felett található érték,
természeti kincs, vagy erőforrás az egyetemes magyarságot jelentő Szent Korona örök, és

elidegeníthetetlen tulajdona, hogy az ország minden lakosának a jólétét szolgálja. A Szent Korona
államában minden magyar érték magyar érdekeket szolgál!
Jogok, és kötelezettségek aránya.
A Szent Korona tagság azt jelenti, hogy minden embernek egyformák a jogai, és a kötelességei. A
kötelezettségek, és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy, és ugyanazon szabadságot
élvez.
Miért vagyunk tagjai a Szent Koronának? A már fentebb leírt egyik alaptörvény kimondja: Sem a
király, sem a tagok nem határozhatják meg a Szent Koronához való viszonyát! Tehát aki
Magyarországon él, nem mondhatja, hogy semmi közöm a Szent Koronához! Mindenki az Ő tagja, és
közösek az érdekeink.
Korlátlan joga csak a Szent Koronának van, mindenki másnak korlátozottak a jogai. Senki nem tehet
olyat, amivel szembefordul a Szent Korona jogaival, ezzel veszélyeztetné a jelen, és a jövő érdekeit!
Ezért veszélyes a liberalizmus, mert ott elhitetik veled, hogy korlátlan szabadság létezik.
Mit jelent a jogok, és kötelezettségek aránya? Azt, hogy a jogaidat szabadon gyakorolhatod, de csak a
kötelezettségeid teljesítése arányában! Tehát, ha teljesíted a kötelezettségeidet (adófizető
állampolgár vagy, illetve az voltál), akkor teljes értékű jogaid vannak, mint másoknak. Ha viszont nem
teljesítetted a kötelezettségeidet (nem kötelező), akkor annak mértékével nyirbálják meg a jogaidat
is! Ne az döntse el az ország sorsát, aki még nem tett érte. Mit akar elvenni a közös asztalról az, aki
nem tett oda semmit?
Ma (demokráciának nevezik) mindenkinek jogai vannak, függetlenül attól, hogy a kötelezettségét
teljesítette volna. Sőt, az egyik népcsoportnak csak jogai vannak, a másiknak pedig a kötelezettségei.
Ez az „igazságos demokrácia”, amitől jobbat még nem találtak ki?
Ugyanakkor, (a múltban) ha túlteljesíted a kötelezettségeidet, akkor többlet jogokat is kaphatsz. Ez
volt a nemesség. Több jogaik voltak, mint a nem nemeseknek, de ehhez több volt a kötelezettségük
is. A parasztság a munkájukkal, ők az életükkel, és hűségükkel szolgálták a Szent Koronát.
A jogok, és kötelezettségek egysége tudja biztosítani a jogegyenlőséget, és nem az alá-fölé, hanem a
mellérendelést is. Ugyanúgy, mint hogy a nyelvünk, és a gondolkodásmódunk is ezt fejezi ki.
A királyság felvétele előtt hármas vezetése volt az országnak, a Gyula, ő volt a katonai vezető, neki
csak hadi helyzetben volt szerepe. A Kündü volt a szakrális, és általános vezető, akit nem választottak,
ő kiválasztódott a tudása, és a beavatottsága alapján. Ő a kapocs ég, és a föld között, és békeidőben
ő irányítja az országot. A harmadik volt a Horka, aki a békebíró volt.
A szakrális királyság visszavétele után úgy alakult a hatalmi hármasság, hogy a király vette át a Gyula,
és a Kündü szerepét, tehát az ország vezetője volt békeidőben, és háborúban, megosztva a
törvényhozó, és végrehajtó hatalmát a nemzettel, a Horka szerepét pedig maga a Szent Korona vette
át, mint a jogok, kötelezettségek, és törvények őre. Övé a teljhatalom, a tulajdonjog, ő az államiság
alapja, és biztosítja a személyek feletti szakrális folytonosságot. A nemzeté volt a királyválasztás joga.
Így maradt meg Európában egyedülálló módon a hatalmi mellérendelés nálunk, és nem alakult ki a
feudalizmus a nyugati formája.

1848.-ban a nemesség önként lemondott a nemesi kiváltságaikról, és a nemzet minden tagjára
kiterjesztették ugyanazon jogokat, és kötelességeket. Ezt nevezik jogkiterjesztésnek, és ezzel elindult
az ország a polgári társadalom felé.
Az ellenállási jog
Az ellenállási jog az Aranybulla utolsó pontja, mely egyesíti Vérszerződés azon két pontját, mely
kimondja, hogy sem a fejedelem és utódai, sem a nemzet nem fordulhat szembe a törvényekkel.
Így szól az Aranybulla 1222.évi XXXI. törvénycikk:
1.§. Oly módon, hogy az írást mindenkor szeme előtt tartván, se Ő maga meg ne tévelyedjen
valamiképp a mondott dolgokban, se a királyt, vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne
engedjen; hogy Ők is örüljenek az Ő szabadságuknak, és ezért nekünk, és a mi következőinknek
minden időben hívek legyenek, és a királyi koronánknak tartozó engedelmes szolgálatokat meg ne
tagadják.
2.§. Hogyha pedig Mi, vagy az utánunk következő királyok közül valaki ezen szerződésünknek ellene
járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak, és
országunkbeli nemeseknek mindnyájan, egyen-egyen, jelenvalóknak, és jövendőbelieknek, és az Ő
megmaradékaiknak, hogy nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtlenség
szégyenvallása nélkül ellentállhassanak, és ellentmondhassanak mindörökké.
Bár még ekkor nem alakult ki teljesen a Szent Korona tan, de ettől kezdve látszik az a szándék, hogy
szétválasszák a király, és a korona személyét. A királynak hívek legyenek, de a királyi koronának
engedelmes szolgálat jár. Ha a király hűtlen a koronához, akkor a hűség a koronának jár, és a
hűtlenség szégyenvallása nélkül ellentmondani, és ha kell, ellenállni van jogában a nemzetnek. Ám ez
ha jog, akkor egyben kötelesség is.
Mindez a Szent Korona tannal együtt ma is érvényben van. Ha az országot vezető hatalom nem az
ország, és a Szent Korona érdekeit szolgálja, akkor a hűtlenség szégyenvallása nélkül mindenkinek
joga, és kötelessége ellent mondani, és ellent állni!
Az akkori kis, és középnemesek ugyanakkorák voltak a jogai, és kötelezettségei, mint a főuraknak, és
ők őrködtek azon, hogy a jogok sosem sérüljenek, csak fejlődjenek. Ha ma is sokan ismernék az ősi
alkotmányunkat, és vigyáznánk a törvényeit, de más lenne a világ!
Később I. Lipót, a török kiűzése után azt kérte a nemzettől, hogy mondjon le az Aranybullában
szereplő ellenállási jogról, ez volt a feltétele, hogy helyreállítsa a jogfolytonosságot, és visszaadja
Erdély függetlenségét. A hitlevél, a koronázási eskü, és az ellenállási jog volt, amivel a nemzetellenes
Habsburgokat rá lehetett kényszeríteni, hogy betartsák a magyar törvényeket. Ettől ugyan még nem
váltak magyar érzelművé, de akinek áldás a Szent Korona tana, az szeretve tiszteli, akinek teher, az
pedig rettegve tiszteli, de nem tud kibújni a kötelezettségei alól.
A magyar nemzet lemondott az Aranybullában szereplő ellenállási jogról (amit azóta minden hitlevél
kihangsúlyoz), mert akkor már kialakult a Mátyás által létrehozott vármegyei alispánok ellenállási
joga, ami ettől jóval erősebb volt. Hogyan működött?

A vármegye vezetői kiválasztották a főispánt (a vármegye vezetőjét), és az alispánokat. A főispán a
király előtt tett hűségesküt, és a király rendeleteit (leiratait) közvetítette a vármegye felé. Az
alispánok viszont a vármegye vezetősége előtt tettek hűségesküt, és ők a vármegye érdekeit,
kiváltságait képviselték. Ha a király a főispánnal küldött egy leiratot, akkor az alispánok
tanulmányozták, és döntöttek, a királynak joga van ehhez, végrehajtjuk, vagy a király túllépte a
hatáskörét, nem hajtjuk végre. Ha az alispán nem mondott nemet arra, amire kellett volna, akkor a
vármegye vezetősége hűtlenség vádjával leváltotta, (a büntetés teljes vagyon, és fővesztés), ha a
leváltás nem következett volna be, akkor az egész vármegye elveszíti a nemességét! Ezt a törvényt
nem lehetett nem betartani!
Ezt jelenti a megosztott hatalomgyakorlás a király, és a nemzet között. Ha ma is működne az alispáni
rendszer, akkor sosem tudnának olyan törvényeket hozni a nevünkben, ami nem a közérdeket
szolgálja.
Jogfolytonosság.
Ha a Szent Korona gyakorolni tudja a szuverenitást (korlátlan teljhatalom), akkor törvényes (legitim) a
hatalomgyakorlás. Ezt jelenti a jogfolytonosság. Ezen kívül minden más alkotmány, és államforma
törvénytelen (illegitim). A jelenlegi is! (2020. tavaszán írom ezt.) Négy ok szakíthatja meg ideiglenesen
a jogfolytonosságot, amikor a Szent Korona nem tudja gyakorolni a szuverenitást. Végérvényesen
törvényes hatalom nem tudja megszakítani, mert az államforma, és az alkotmány
hatálytalaníthatatlan. Törvénytelen (illegitim) hatalom csak mellőzni tudja a használatát, eltörölni
nem. Az ideiglenes megszakadásnak négy oka lehet:
I. Amikor a király nincs megkoronázva a Szent Koronával. Ezen a nemzet úgy tud segíteni,
hogy mihamarabb megkoronázzák a következő királyt. Ilyen eset fordult elő Károly
Róbert előtt, I. Ulászló idejében, és Mátyás uralkodása első hat évében, II. József alatt, és
Ferenc József koronázása előtt. A királyt ideiglenesen kormányzó helyettesítheti, majd a
következő király szentesíti a törvényeket.
II. Amikor a király teljhatalomra tör. Ez történt Luxemburgi Zsigmond idejében. Feleségül
vette Nagy Lajos lányát, megkoronázták, majd törvénytelen módon, rendeletekkel
kezdett irányítani, mint a többi „nyugati kollégája”. A magyar főurak hat hónapra
bezárták a Siklósi várbörtönbe a törvényesen megválasztott királyukat, majd mikor
kiengedték, mindenkinek köszönő oklevelet írt, és megjutalmazta őket, mert ellenálltak
neki, mikor ő törvénytelen volt. (Vajon VIII. Henrik mindezt hogyan köszönte volna meg?)
Később a Habsburgok sokszor próbáltak teljhatalomra törni, de a nemzet a hitlevél, a
koronázási eskü, és az ellenállási jog mentén mindig helyreállította a jogfolytonosságot.
III. Amikor a nép nevében valaki teljhatalomra tör. Azért írtam népet, mert a nemzet ilyet
sosem tenne. Ezt először Károlyi Mihály tette 1918.-ban amikor szakított a Szent Korona
alkotmányával, és szovjet típusú alkotmányra cserélte, és köztársaságot hozott létre. Ezt
a törvénytelen állapotot folytatta Kun (Khón) Béla a tanácsköztársasággal. 1920.-ban
állították helyre a jogfolytonosságot, és kormányzót választottak. Jelenleg ezért
törvénytelen az alkotmányunk, és az államformánk!
IV. Amikor ellenséges katonák tartózkodnak az országban. Ez bárkire vonatkozik, aki nem
szövetségese a törvényes hatalomnak. 1944. március 19.-én a német megszállás
szakította meg a jogfolytonosságot, amit azonnal követett a szovjet megszállás. A

„rendszerváltáskor” lett volna kötelező a jogfolytonosság helyreállítása, amit sem akkor,
sem azóta egyetlen „hatalmon levő” politikai párt sem tett meg, ezzel kimerítve a
hűtlenség, és hazaárulás tényét.
A jogfolytonosságot úgy kell helyreállítani, hogy amikor megszűnik az ideiglenes megszakadást
előidéző ok, akkor az Alkotmányozó Nemzetgyűlés vezetésével jogilag visszamennek a
megszakadás előtti napig, és érvényesítve a „Törvényszegés jogot nem alapoz” alaptörvényt, a
törvénytelen időben hozott összes törvényt érvénytelenítik, megszüntetik. Természetesen, ha
olyan törvény is akad, amelyik nem ellentétes a Szent Korona alkotmányával, azok benne
maradhatnak, de minden olyan törvényt törölnek, amely nem összeegyeztethető az utolsó
legitim hatalomgyakorlásban hatályos használt alkotmánnyal.
Ha akad olyan törvény, amely fölött már „eljárt az idő”, akkor az Alkotmányozó Nemzetgyűlés
azokat korszerűsíti, mindig a Szent Korona tan szellemiségének megfelelően, úgy, hogy minden a
közérdeket szolgálja. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kizárólag csak a Szent Koronának tartozik
elszámolással, és csak a nemzet érdekeit tartja szem előtt!
Magán, vagy háttérérdek soha nem kerülhet a közérdek elé! Ezen őrködik az Alkotmányozó
Nemzetgyűlés, és a parlamenti felsőház.
Parlamenti felsőház.
Amíg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a már meglevő törvények felett őrködik, addig a parlamenti
felsőház dolga a most meghozandó törvények ellenőrzése, és felül bírálata, ha szükség van rá.
Először nézzük meg, ma hogyan működik a jelenlegi törvényhozás? Az „általunk megválasztott”,
és a listákon bekerülő parlamenti képviselők törvényjavaslatokat nyújtanak be, és megszavazzák.
Ezeket az Alkotmánybíróság tagjai (akiket a rendszerváltozás előtt az akkori politikai pártok a
tagjaikból választottak ki „valakik”), és a Köztársasági Elnök megvizsgál. Az Alkotmánybíróság azt
ellenőrzi, hogy a jelenlegi Alaptörvénnyel összeegyeztethető-e az új jogszabály, ha nem, akkor
törli, a Köztársasági Elnök is visszaküldheti a törvényt újra tárgyalásra, de ha még egyszer
ugyanazt benyújtják a számára, akkor köteles azt elfogadni! Ha a parlamentben egy párt, vagy
pártcsoportosulás eléri a kétharmadot, akkor azt nyújt be, amit akar, és önmaga elfogadja, és
törvényerőre emeli. Ez az én értékrendemben ez diktatúrát jelent!
Hogyan történne mindez, ha működne a Szent Korona tan, és ebben a parlamenti felsőház
intézménye is? Minden képviselőjelölt (és mindenki, aki a közügyekben részt vesz) először vizsgát
tesz a Szent Korona alkotmányának ismeretéből, majd a Szent Korona előtt nyilvános, és rögzített
esküt tesz, hogy minden tettében hű marad az őseink alkotmányához, és esküje végén azt a
szankciót is elmondja, hogy mi legyen véle, ha az esküjét megszegi. Ezek után az általunk
megválasztott alsóházi képviselők törvényjavaslatokról vitáznának, (nem pedig egymást
gyaláznák büntetlenül, mint jelenleg), és törvényjavaslatokat szavaznának meg, de nem ők
döntenének a saját maguk kitalált dolgokról, hanem benyújtanák ezt a megosztott
hatalomgyakorlás másik oldalának, a parlamenti felsőháznak, akik a Szent Korona
szellemiségének megfelelően ezt elbírálnák.
A felsőház dolga, hogy minden párt, és háttér érdekek nélkül, indulatmentesen megvizsgálja a
törvényjavaslatot a Szent Korona szellemiségének megfelelően, és vagy pontos indoklással

visszaküldi újratárgyalásra, ha egyetlen tag is kifogást talál benne, vagy továbbküldi a következő
fórumhoz a Koronatanácshoz. Ők a király tanácsadói, indokolt esetben helyettesítői, akik szintén
az ősi alkotmányunk szellemében felülvizsgálják a törvényjavaslatot, ugyanazt teszik, vagy
visszaküldik újratárgyalásra, vagy továbbítják a király számára. Ha a király is elfogadja, csak akkor
számít új törvénynek, mindezt még a vármegyék alispánjai is ellenőrzik, és felülbírálják, így
biztosak lehetünk abban, hogy az a törvény Magyar érdekeket, a közérdeket szolgálja.
Ez a tökéletes önvédelmi rendszer, hiszen mindenki egymást is ellenőrzi, és ha egyvalaki olyan
törvényt támogatna, amely ellentétes a fő hatalom, a Szent Korona törvényeivel, akkor „kilóg a
lóláb”, és a hűtlenségért felelősségre vonják! Ha az alsóház benyújt olyan törvényjavaslatot, mely
súlyosan sérti a Szent Korona érdekeit, jogait, törvényeit, akkor a felsőház megvizsgálja, hogy ki
terjesztette ezt be, és bíróság elé áll a hűtlenség vádjával.
Ezért nincs ma parlamenti felsőházunk! Ezt is, a Szent Korona alkotmányát, és az államformát
rendszerváltáskor lett volna kötelező a jogfolytonosság miatt helyre állítani, de azóta is minden
hatalmon levő „elfelejti”! Vajon miért?
A felsőház tagjai: I. minden civil szervezet vezetője, (szakmák, vármegyék, etnikai kisebbségek,
stb.) akik képviselik az egész nemzet érdekeit, II. az elszakított országrészek képviselői, III. a
kamarák vezetői (nem a jelenlegiek), IV. a történelmi egyházak vezetői, (katolikus, református,
evangélikus, és az unitárius) itt is ki kell emelnem, hogy nem a jelenlegiek, hiszen mikor
mindhárom egyház vezetője pár éve egyidejűleg kijelentette, hogy Trianon emléknapján tilos
harangozni, megmutatták nemzeti érzelmüket (ez az unitáriusra nem vonatkozik), és a V. direkt
oda választott, vagy küldött képviselők.
Tehát a parlamenti felsőháznak az egész ország érdekeit kell lefednie a Szent Korona
szellemiségének, törvényeinek irányításával, és semmilyen párt, magán, vagy háttérérdek nem
szerepelhet benne. Pártérdekek csak az alsóházban szerepelhetnek, kiknek csak törvényjavaslati
joguk van.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feladata, hogy a már meglevő törvények közül szűrje ki azt, ami
nem felel meg az ősi alkotmányunknak, a felsőház pedig a megszületendő törvények közül szűri ki
azt, ami nem a Szent Korona kipróbált, és bevált törvényeihez illeszthető.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek addig kell hatályban maradni, amíg minden törvényt
átvizsgáltak, kiszűrték a nem megfelelőeket és helyreállították a jogfolytonosságot.
Így tudja a Szent Korona tan kiszűrni a „kriminális elemeket” a hatalomból, és a törvényhozásból!
Természetesen ettől sokkal több, és összetettebb a Szent Korona tan, csak a legfontosabb
törvényeit próbáltam röviden, és érthetően megfogalmazni. Kérem, hogy minden olvasó járjon
utána más forrásokból is, a fent említett neveket javaslom, ezzel szemben a Tudományos
Akadémia munkatársai ezeket mindig bagatelizálni, és félretenni akarják. A kedves olvasó döntse
el, mi lenne a jelen, és a jövő számára hasznosabb.
Többször említettem a hűség, és a hűtlenség fogalmát. Ezt ma már teljesen egyéni kérdésnek
tartják, pedig az őseinknek a hűség volt a legnagyobb erény, és a hűtlenség a legszörnyűbb bűn.
Minden más országban a hűség a királynak járt, övé volt a teljhatalom (szuverenitás).

Magyarországon nem a király volt a hatalom csúcsán, hanem a Szent Korona, (azon keresztül a
Teremtő Jó Isten)! A hűség a királynak csak addig járt, amíg a király hű volt a Szent Koronához, ha
ezzel szembefordult, és önmagát helyezte a hatalom csúcsára, akkor a nemzet nem a király
személyéhez volt hű, hanem a Szent Koronához, és a hűtlen királyt az ellenállási jog
következtében félreállította. Csak akkor tudott újra törvényes király lenni, ha helyreállította a
jogfolytonosságot, és elismerte önmaga fölött a Szent Korona, és a Teremtő Jó Isten hatalmát.
Ha bármelyik alattvaló bebizonyította a hűségét a Szent Koronához, testi, lelki erényekkel,
háborúban hadi tettekkel, vagy olyan szolgálatokkal, mellyel a Korona hasznát, becsületét,
jólétét, állását, szabadságát mozdították elő, ha erre a király felfigyelt, akkor nemesi rangot, és a
Szent Korona tulajdonjogából birtokot adományozott neki. Ez a rang, és birtok örökösen az övé,
és utódaié maradt, csak úgy veszíthette el, ha nem maradt utóda, (ezt magszakadásnak
nevezték), ekkor a birtok visszaháramlott a tulajdonosra (a Szent Koronára), és a király másik
birtokosnak kioszthatta, vagy ha szembefordult a Szent Korona érdekeivel, ezzel rábizonyult a
hűtlenség, és hazaárulás vádja. Ennek a büntetése teljes vagyon, és fővesztés volt.
A hűségével a Szent Koronát (Istent) szolgáló minden tag előtt ott volt a felemelkedés, vagy a
bukás lehetősége. A szakrális király igyekezett a hűségesekkel körülvenni magát, mert tudta, hogy
amíg ő hű a koronához, addig mindenki az életét is adja érte, és erős lábakon áll a birodalma. Ám
amikor a király már elveszíti a szakralitását, és önmagát helyezi a hatalom csúcsára (Habsburgok),
akkor éppen a hűségesektől retteg legjobban, hiszen a koronához való hűségük miatt letaszítják a
hatalomról. Ezért ő nem hűségesekkel, hanem szolgákkal igyekszik körülvenni magát, mert a
szolga ahhoz hű, aki jobban megfizeti, vagy nagyobb hatalmat ad neki. Ahol csak jogokat kap,
kötelezettségek nélkül. Ekkor már nem a koronához, hanem a királyhoz kell hűnek lenni.
Ha semmi mást, csak a Szent Koronához tartozó hűséget kérnénk számon az ország vezetőitől,
már kiderülne, hogy ki hova tartozik!
Csak egyedül a Szent Koronához tartozó hűség tudja visszavezetni az országot arra az útra,
melyet a Jó Isten, és az őseink jelöltek ki a számunkra, ez a Magyarság küldetésének az alapja!
Nézzük meg, mi a különbség a szakrális királyság (hierarchia), és a nem szakrális uralkodás
(demokrácia) között. Így lehet politikailag is szétválasztani az önzetlen, és az önző szeretetet.
v. Vesztergám Miklós